Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-03-01 / 3-4. szám
a Nemzetközi Munkaügyi hivatal azon döntését, amelyben visszautas it ot ta r ;..agyá r delegáció felvételre irányuló kérelmét akkor valóban "növekedett" a Szovjetunió és kapcsolt részeinek igy a " magyar Népköztársaságnak" a tekintélye az elmúlt esztendőben. Levelében végezetül Boldog -Üjesztendőt kiván a magyar népnek Dobi "elvtárs". Mi úgy gondoljuk a magyar népnek akkor lett volna és a jövőben is csak akkor lesz boldog újéve, ha azt nem a "mindenható párt", és annak olyan gyönge vitéze mint Dobi István, hanem a magyar nép akaratából szabaaon megválasztott, arra érdemes magyar államfő kivánja azt, A KÜLÖNBÖZŐ ÉVES TERVEK beindításának újabb szakaszához érkezett el a "Magyar Népköztársaság" I96I. január 1-ével amikoris a második ötéves terv első évét kezdték meg, az elsé ötéves terv idejéből felújított jelszavak tulhangos kürtölésével, A "kommunista zsonglőrtudomány-nyá" züllesztett statisztika tükrében igen zavaros és ellenőrizhetetlen %-os előirányzott növekedésről ad hirt a "Népszabadság" január 1-i számában, így a labilis 1960-as eredményekhez viszonyított tervelőirányzatokról csak illuzórikus képet nyerhet a cikkből a "Népszabadság" olvasására kárhoztatott hazai olvasó, aki ezek után csak a saját és környezete életéből alakíthat ki megközelítő képet a "népgazdaság" igazi állapotáról., S d'z'az?^; állapot nagyon szomorú és a jövőben sem Ígérkezik különbnek. Ha figyelembe veszszük, hogy 1961-ben kezdik x "visszafizetni" a Szovjetuniónak a szabadságharc vér*befojtása után folyósított "köícsöneit" amelyekből éppen a barbár szovjet horda . által rommálőtt magyar városokat kezdték meg újjáépíteni. Az Egyesült Nemzetiek örök szégyene marad, hogy több mint négy évvel a szabadságharc után még most is vórehullatásával és verejtékével áldozik jobb sorsra érdemes hépünk elvesztett szabadságáért. "A NÉPFRONT ÉS A KISIPAROSOK" cimmel közöl cikket a "Magyar Nemzet" január 10-i számában, "A párt és a kormány kisiparos politikája félreérthetetlen" állapítja meg a cikkíró, amely alatt természetesen a kisiparosok pontosan azt értették * amit érteniok kellett. Vagyis a parasztság kolhozba kényszerítése után most a 90 ezer főre zsugorodott kisiparos réteg fölött kongatták meg a halálharangot, miután a Lenini tétel szerint átsegítették a gyengélkedő "Népidemokráciát" a kezdeti nehézségeken. Ezután dolgozhatnak éhbérért a kisipari kolhozokban.,. A MAGYÁR PARASZTSÁG 1956 októoberében véglegesen elvetette a kolhozitás gondolatát, amikoris a korábban bekényszeritett tagok szabad elhatározásból egyik napról a másikra otthagyták a "termelő-szövetkezeteket". Akkor 120 ezer tagja maradt a kolhozoknak országszerte, s most négy évvel a forradalom után a "Magyar Nemzet" egy milliónál több kolhoztagról számol be. Mennyi szenvedésnek és megaláztatásnak kellett elkövetkeznie ez alatt a pár év alatt, amig szinte az egész parasztságot "meggyőzték1.' a kolhoz egyedül üdvözítő voltáról, azt csak azok tudják i azán, akik szenvedőt.alanyai voltak a "kampánynak". "MEGÖLTÉK LUMUM3ÁT" kürtöli a budapesti kommunista pártsajtó egész oldalakat betöltő cikkekben. A párt által irányított minden rendű és rangú kis és nagy gyűlésen habzó szájjal követelik a gyilkosok megbüntetését /és szerintük természetesen az egész nyugati világ együttesen, előre megfontolt szándékkal ölte meg Lumumbát/Miért ez a nagy lárma a párt és a kormány házatáján? Miért nem tiltakoztak csak egy gyönp;e szóval is Nagy Imre és társainak me gyilkolása ellen? Miért nem tiltakoznak fiatalkorú magyar gyermekek és felnőttek sorozatos kivégzése ellen, akik ugyan nem akarták hazájukat idegen hatalom érdekszférájába vonni, mint Lumui - ba akarta, csak magyarul akartak élni. Miért nem tiltakoztak magyarok tízezreinek Szibériába hurcolása ellen, akiknek a biztos halált jelenti az? Vagy énékik szabad, mindent szabau? Számunkra csak a kongói hazaáruló szovjetbérenc a tabu? Ezekre a kérdésekre egyszer még felelni kell "elvtárs" urak! Mi elitélűnk minden gyilkosságot és igy elitéljük Lumumba gyilkosait is, de engedtessék meg nekünk, hogy jobean fájjon az igaz magyar hazaficik gyilkolása, még akkor is, ha a "hivatalos magyar sajtó" még krokodil könnyeket sem hullatott értük. ANONYMUS
