Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)

1961-03-01 / 3-4. szám

10 sorozata. Hányszor vont bennünket keresztre a közöny és az árulás, amig a szaoau boldog népek építették a jövendőt. S mi vittük a népek s a magunk keresztjét néha századokon át mialatt pusztultunk, vesztünk és oldott kéve gyanánt hullt szét nem­zetünk. Mégis mi adtunk példát s emberséget az emberiségnek, amikor feltámadásaink ragyogó pillanatait csidálni jött el a világ. Hiszen mi nem kívántunk többet,soha többet, mint ami megillet, csak a magunk életét akartuk formálni, magunknak épí­teni, magunk ünnepelni. Óh boldog magyar Husvétok térjetek vissza még és maradjatok velünk az idők beteljesedéséig. Legyen Husvét, örökké, Husvét a Duna - Tisza tájon- Nekümk nyiljon a virág, néküok hozza gyümölcsét a föld, miénk legyen a délibáb, a visszhang, a kék ég s az alföldi messzeség* Nékümk zengjen a madárdai, erdő,mező és a rét. Legyen miénk a családi szentély, a templom és a temető, a teremtő gondo lat, bölcső és a koporsó s a két állomás között a szabad küzdelmes élet a Kárpáté alatt. És most, amikor legjájóbb kálváriáját járja a magyar nép, lehet-e szebb, le­het-e magasztosaöb hivatásunk nekünk idegenbe szakadt magyaroknak, hogy minden sza vunkkal, tettünkkel a szenvedő hazát szolgáljuk* S ha ez igy lesz akkor egyszer beteljesedik a költő szava: "Lesz még ünnep Jő még föltámadás!" H.M.. 19^5.» április k-én került szovjet kézre az utolsó magyar falu és ezzel a nappal kezdődött meg a magyar nép minden korábbit megelőző kiszolgáltatottsága. Azóta 16 esztendő telt el, amelynek minden percét igaz magyar hazafiak azwnvedésc tölti ki. Azóta emberek tizezreit hurcolják börtönökbe, azóta mindennapot a külön-­­böző börtönok udvarán kivégzett honfitársaink emléke t^-sz gyásznappá. Azóta Magyí r­­országon megszűnt minaen alapföltétele az élet értelmének, s a temetők csendje bo­rult az egykor virágzó magyar tájak fölé. Egyetlen börtön az egész ország, körül szögesdrót, belül a kilátástalan élet szab szűk kött a szabadulni vágyója akarat­nak, 1956, október 23-a végleges visszautasítása és fényes cáfolata volt április á-ének, de nem értették, vagy nem is akarták megérteni azok - akiknek kötelessége és saját érdeke lett volna a szabadságharc megsegítése. Elmulasztották ezt a tal.n soha többé vissza nem térő alkalmat, s nekünk nem maradt csak a remény - Magyar­­ország fölszabadulásának reménye... Köt a rög Aki messze vágyik, Csak hazáig ér el, Ha nem selyemszállal.: Köt a rög kötéllel, Koporsókötéllel Aki pártos szívvel Önszivére lázad, Föld alatt lel végül Ősi hazát, házat, Nyugodalmas házat., Aki tépegeti, Mint egy nyűgöt, átkot Szivében hordozza Az a magyarságot. Akinek magyarul Muzsikál a vére, E bus szerelemtől Nincsen menekvése, Sehol menekvése.­fieményik Sánuor • •

Next

/
Thumbnails
Contents