Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-03-01 / 3-4. szám
Mert - legalább is eddig - minden más állam csak mellékesen, kisegítő eszközként használta a terrort, bármennyire kegyetlen volt is egyébként annak alkalmazásában. De a szovjetállam kormányzati alapelvévé tette azt. A terror lett a szikla, amelyen a bolsevista államrendszer mindenütt a világon felépül. A Leninizmus Alapjairól irt művé - ben Sztálin kerzelés nélkül kimondjam "A proletárdiktatúra egy semmiféle törvény által nem korlátozott, terrorra felépített kormányzási metódusa a proletáriátusnak !l George Orwell kitűnő könyve, iparkodik kü képet adni róla, n a terrorra épített állam belső élete. A Szovjetunió élete azonban szörnyűbb annál, amit az iró fantázia-» ja el tud képzelni. De azért is a szovjet-terrort illeti az elszörnyitő hatás elsősége, mert ez az egyetlen, amely tudományos alapon épült fel. Persze azért nem veti meg az áldozatok tö-* meges legéppusk „l. Katyn/, vagy agyondolgoztatását sem /pl. Vorkuta/. De felsőbb fokozatain m ,os rendszerré vált. Iván Petrovics Favlov Kísérleti Pszihológia cimü müve és kutatásai adták meg az alapot ahoz, hogy a szovjetrendszer a kínvallatást és a foglyoknak lélektani kezeléssel való megpuhitását tudománnyá tegye. A szovjetrendszer nagy bünperei, élükön a Tuchacsevszki perrel, mutatják, hogy e téren milyen szédül' sredményeket értek el. Két igen kitűnő munka, Dr0 Joost A. tt Meerloos The Rape of the Mind-ja és Edward Hunter; Brainwashing-ja foglalkoznak legbohatóbban ezzel a szovj iománnyal. A Pavlov féle kezelés az idegek irányított reflexének rendszerbe foglalásával uj horizontokat nyitott meg a kriminál-pszihológia sémára. Senki sem lehet benne bizonyos, aki a szovjet-nyomozók kezébe kerül, hogy három hónap múlva nem fogja bevallani édesanyja meggyilkolását. A szovjet-terror azért is érdemel minden más társával szemben nagyobb figyelmet, mert él. Itt van közöttünk és fenyeget mindnyájunkat. Minden más tömeges terror, mely századunkban volt, már a múlté, maga is halott. Mindenkor beteg, amelyik a kelleténél többet foglalkozik halottaival és amelyik nem tud előre nézni, csak hátra. A halottaké minden részvétünk, kegyelettel és fájdalommal gondolunk rájuk és imát mondunk lelki üdvükért. De ál an visszajárni haláluk körülményeihez - nem azért, hogy lelkünk fájdalma megnyugodjék, hanem azért, hogy uj rozsét hozzunk onnan gyűlöletünk és bosszúnk máglyájára - ez beteg, inhumánus és destruktív dolog, mely a helyrehozhatatlan múlt kedvéért megmérgezi a szűz jövendőt. Ám a szovjet-terror él, fenyeget és gyilkol ma is , például Magyarországon. Ha energiáink nem férnek meg bennünk és minden áron tenni akarunk valamit, akkor öljük meg az élő kígyót és ne rugdossuk folyton a halott, oroszlánt. És végül minden más terror eltörpül a Szovjeté mellett az áldozatok nagy száma miatt is. Az 1928-ban elkezdődött u.n0 moszkvai szabotázsperektől kezdve, melyek közül a Vickers Müvek ál mérnökének szabotázspere emelkedett legnagyobb nemzetközi jelentő - ségre, a magyar gyermek-forradalmárok iegyilkolásáig a szovjet-bíróságok állandó működésben vannak. E perek főhulláma 193^ decemberben indult el a Szinovjev-Kamenev perrel. Ettől fogva legalább három éven keresztül tetőpontján tombolt Oroszországban az egetverő hisz-*”1 téria és a véres inkvizíció.. A vádlottak - a szovjetélet vezető férfiai - ékesen megfogalmazott vallomásokat tettek egymás ellen és drámai formában vallották be saját soha el nem követett bűneiket is. A halálos Ítéletek záporként hullottak. Rykov, Radek, Szokolnyikov, Jagoda, Pyatikov, Tuchacsevszki marsall és még megszámlálhatatlan sokan hullottak el a szovjethierarchia legmagasabbra emelkedett fejei közül. Mire - úgy 1938-ra - a nagy tisztogatási hullám kezdett elülni, igen óvatos becslések szerint a megölt emberek száma csak milliókban volt kifejezhető. Ugyanez a terror-hullám dühöngött és dühöng 1939--S1 napjainkig magában a Szovjetunióban, a Balti Államokban, Keletnémetországfcan, Lengyelországban, Magyarországon és több más, szovjet uralom alatt álló orszá-gban. Vörös Kínában 19^9 óta szintén több millió embert ölt meg a kommunista terror. Noha a pro-kommunista nyugatiak különböző színárnyalatai lelkesedése «rdetik, hogy mindez ma már a múlté, az igazság az, hogy at szovjet-terror épen olyan élő valóság ma, mint volt mindig, mióta a bolsevikiek valahol is kezükbe tudtak ragadni a hatalmat.
