Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)

1961-02-01 / 2. szám

1

NAPI ESEMÉNYEK A HAZAI SAJTÓ TÜKRÉBEN .

MAGYARORSZÁGI HELYZETKÉP. i960 december 1 - 1961 január 1.

Az 1956-os SZABADSÁGHARC vérbefojtása után rövid ideig a rendszer kénytelen volt tartózkodni a normaszigoritásoktól, hogy abban a kritikus helyzetben a munkásságot megpróbálja leszerelni.- Ez az állapot azonban csak addig tartott, amig újraszervezték a karhatalmat és most ujfent a dolgozók "kérik" hogy minél sürgősebben szigorítsák meg az "elavult" normákat. A december l.-i "Népszabadság" vezércikke egy lépéssel még tovább is megy, mert nemcsak a normák megszigorítását sürgeti, hanem előirja a "munkaszervezés normáját" is, aminek bevezetésével még az uj "feszitett" nomát is túl kell teljesíteni / s ez természetesen egy uj normarendezést von maga után - ami meggyőződésünk szerint szintén nem az utolsó lesz/. A kérdés indokoltságának alátámasztására Szűcs Pálné csepeli munkásnő a "Népszabadság"-hoz intézett "leveléből" idéz a cikkíró, nevezetesen; " Az akarat meg van bennünk, hogy többet dolgozzunk. A most megállapított norma is egyre serkent bennünket, mert nem szeretnénk, ha ezentúl kevesebb lenne a pénzünk. Igaz, hogy a napi 8 órából egyet-kettőt néha elbeszélgetünk, csakhogy nem önszántunkból, hanem a munka szervezetlensége miatt." A fentnevezett "levél" ellenére, mi mégis úgy gondoljuk, hogy a magyar munkásság szívesebben venne egyszer már fizetésemelést a normarendezésnek nevezett fizetéscsökkentés helyett.

LOSONCZI PÁL, Kádár "földmivelésügyi minisztere" az országgyűlésnek nevezett gyülekezet előtt beszámolt a mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről. A "számottevő eredmények" mellett beszélt a "nehézségekről és tennivalókról" is. Beismerte, hogy a mezőgazdasági munkából elszöknek különösen a fiatalok - és a földdel együtt leginkább csak az öregek "léptek be" a kolhozba, és igy a "szocialista" mezőgazdaság minden szépités ellenére válsággal küzd. Követendő feladatként " Uj mezőgazdaságot kell kialakítani; formájában is, tartalmában is, szocialista mezőgazdaságot". Utána Fehér Lajos a "Központi Bizottság" titkára emelkedett szólásra. "Egész népünk érdekeit szolgálja, ha ezen a télen a parasztság egyetértésével lényegében befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését." mondotta. A parasztság "beleegyezésével" természetesen, mert ezt az eddig "belépettek"-től is megkérdezték. Igaz, hogy a "megkérdezettek" közül többen öngyilkosok lettek, a többiek pedig sokáig - talán örökre - testükön és lelkükön viselik a "meggyőzés" jegyeit, mert a szövetkezés - igy Írja elő a törvény - "önkéntességi" alapon történik. S ezen a télen ugyanigy fogják "megkérdezni" a még egyéni gazdálkodókat, hogy a "népidemokrácia" nagyobb dicsőségére jelenthessék Moszkvának; megszűnt az egyéni gazdálkodás Magyarországon.

TÖBB MINT KÉT HÉTIG egyetlen sor sem jelent meg a szovjet lapokban a 8l kommunista párt vezetőinek részvételével Moszkvában megtartott "csúcsértekezletéről". Amikor nyugati újságírók megkérdezték Hruscsovtól, hogy folyik-e a konferencia, az körömszakadtáig tagadta, és csak az értekezlet befejeztével került nyilvánosságra hivatalosan az értekezlet ténye a kiadott tájékoztató közleménnyel. Bár az üres frázisoktól hemzsegő közlemény szerint a konferencia " a testvéri barátság légkörében folyt" annyi mégis kiszivárgott, hogy Moszkva győzelme Peking fölött csak pillanatnyi és kétséges győzelem, mert a kínaiak, ha nem is minden, de sok tételüket beleerőszakolták a záró nyilatkozatba, és Hruscsovnak - s a többi kommunista alfőnöknek - fel kellett mérnie azt, hogy Kina csak addig fogadja el a moszkvai parancsot, amig meg nem erősödik. Most még Hruscsov győzött, de ki tudja a végső győztes nem Mao Ce Tung lesz-e a kommunista hemiszférában ?- 18 -