Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-02-01 / 2. szám
i Hattayer József- 16 -Egy évvel ezelőtt i960, február 6.-án ment el közülünk, hetvenkétéves korában. Hatalmas, erős, friss ember volt az utolsó napokig, betegség egész életében nem tudta leverni a lábáról és ronthatatlanul egészséges fizikumán mindvégig átsugárzott a lélek frissesége és a törhetetüen akaraterő. Tüzes temparementuma el-elragadta, dörgött és villámlott, de azután megcsendesült, mint a komárommegyei /Szomód községben született/ nyáreleji viharok, amikor a robbanó feszültséget levetkőzik és a csendes, langyos, kibékitő, termékenyítő eső áldását viszik szikkadt mezőknek és szomjas barázdáknak. Ilyen ember volt Hattayer József, Vaksi szemek, fülük mögött vajat rejtegető kétkulacsosok, stréberség-paripákon. ügető hősködők s félig mindig a föld alatt élő vakondok természetűek erőszakosnak, konoknak tartották, mert nem ismerték közelebbről. De akik ültek vele együtt családi asztalánál s hallgatták ennek a magasabb iskolát nem végzett, de mélyült belső intelligenciájú öregnek nyugodt, bölcs beszédét, azok tudják csak igazán, hogy mit vesztett az amerikai magyar emigráció, közelebbről az Amerikai Magyar Szövetség űattayer Józseffel. A meglett legényember 1910-ben, huszonegyéves korában hagyta el szülőfaluját, a komárommegyei Szomód községet. Nagy, népes volt a család, kevés a föld, a félkisiparos és félparaszt apának vállára sok gond nehezedett. A legidősebb fiú nekivágott hát a nagy útnak, amelyre oly sok százezren léptek a kiegyezés óta! Arra az útra, amelyről oly szívbe markoló sorokkal Írja az első világháború nagy költője, Gyóni Géza: Barna paraszt áll barázdaszélén, Délibábot lát: messze hevernek Szüzkövér gulyák, szüzkövér rendek, Vasizmos öklét utánuk tárja... S veszi az útját tengeren átra. Hattayer József vette az útját tengeren átra. De ahhoz még volt elegendő ideje, hogy otthon huszonegy esztendőn át egész lelkét áthassa a magyar föld és nép szeretető s múlhatatlan emlékeket hozzon magával arról a földről, amelyet ötven esztendős amerikai élet sem tudott elhomályosítani, sőt élesebbé és erősebbé tett. A fiatal parasztlegénykét is megigézték egykor a holdvilágos nyári éjtszakák, a Duna hullámainak időtlen éneke, a föld tanítása, amelyek oly nagy hatással voltak sok-sok évszázaddal ezelőtt a Hómából Erdély felé vezető katonai műúton a dákok ellen vonuló bölcs római császárnak, Marcus Aureliusnak lelkére ugyannyira hogy Komárom környékén megállította légióit és hónapokon keresztül diktálta nyári sátrában, csendes éjtszakákon át emlékiratait ... élni, élni úgy, hogy, senkit sem bántunk és üldözünk és minket sem bánt, nem üldöz senkisem. Hattayer József onnan hozta magával az érzéket, amely itt is megmutatta számára helyes utat, amelyen haladnia kell a magyar ügy szolgálatában. Ez a józan érzék és mindinkább terebélyesülő bölcsesség láttatta meg vele a szélesölelésü amerikai demokrácia fényoldalait, de árnyait és útvesztőit is - ahol oly nagyot lehet botlani és vétkezni a nemzeti lélek tisztasága ellen. Halálának egyéves évfordulója alkalmával kegyelettel és meleg szeretettel fordulunk sírja felé. Emléke éljen soká az emigrációban és az Amerikai Magyar Szövetségben, amelynek tagjai akkor áldoznak legnehezebben Hattayer József nevének és szellemének, ha apró hiúsági és hatalmi csatározások leszerelésével oly önzetlen és tiszta szándékkal,egyben magasabbrendü alázatossággal szolgálják a magyar nép üdvét és a magyar szabadság kiharcolását. Ha erre komoly fogadalmat teszünk mindnyájan,akkor helyezzük el a legszebb koszorút Hattayer József egyéves sírjára. C . [
