Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-02-01 / 2. szám
11 -voltsk, olyan hosszan lengő betűk, mintha a szél fújja a kalászokat, mintha az, aki irta, nem birt volna lelke szálldosásával s a toll ujja közt szivének hosszú lobbanásait követné, A levélben meg volt irva Erdély siralma, a bujdosók reménykedése s hogy ők bármely percben készek az üres trónra megválasztani, csak küldjön megbizott embert hozzájuk s izenje meg, mit kiván s mit akar ... Bocskai szárazon szólt:- A bujdosók tudtommal már választottak fejedelmet még a télen s az Bethlen Gábor.- Igen, nagyságos uram, de Bethlen uram el nem fogadta, fiatalságára való nézvést, de már akkor nagyságodat proponálta, Bocskai nehéz sóhajjal hallotta. A bujdosók kis serege mit számit, bárkit tesz s választ is; de érezte, ez a választás most parancs s kötelesség; a megromlott haza minden felelősségét érezte magán. A zsidót reggelig vallatta s mikor elküldötte, ennyit izent vele:- Bethlen Gábornak mondd meg, ezt üzenem: " te küldtél hozzál? aranyat réztokban s ezüstöt ónhüvelyben, én küldök neked vasat vasban: el ne vesd..." Bocskai másnap az öreg törökhöz igy szólt:- Jó kertész vagy Ibrahim, - minden palántádra egyformán gondot viselsz, nem nézed,ki s milyen párti ... A török csöndesen felet:- A kertész gondot visel a kert palántáira, a próféta az ő hiveire, Allah a világ minden teremtvényére» Bocskai sóhajtott: - De ki visel gondot az én hazámra. Kertész nélküli kert ... A török szólt:- Nem a kert dolga, hogy kertész után nézzen, hanem a kecészé, hogy felfogjon az elhagyott pallagon. Bocskai élesen pillantott a törökre, vájjon ez gondolataiba lát-e, vagy hirt hallott valamiről?- Sok kertész kapkodik, Ibrahim, egynémelyik kerten, s míg ők viaskodnak, idegenek veszik meg a kertet. Az emir igy felelt:- Aki az versengő kertészek közül első: hijja be a többit magához munkára: jobban megél tiz ember a kerítésen belől, mint a termő földtől elszakítva kettő. Bocskai, bár terve készen volt, még mindig nem döntött, elhagyta a törököt s két álmatlan éjszakát töltött. Fejben a hadakat számolta, kikre s mit számithat, hajdúk ezrei biztosak voltak, székelyek, szászok, magyarok mind egy percben lángra lobbanhatnak. Básta német hadai, kik a várakban ülnek, egy pillanat alatt fogóba kerülnek, mint egér a csapdába s a vár nem védelmük, tömlöcük lesz ... Egy reggel igy szólt a törökhöz;- Emir, mit cse.lekedjen a kertész, ha a többi kertészek egybefont ujjakkal könyörgik, hogy álljon a versengők élire. A török felelt;- A próféta megoldja a legbogosabb csomókat, de a hitetlen az egyenes kiáltást sem érti meg. Bocskai szólt:- Látom atyám gondolataimat érted, akarsz-e egy árva özvegyen segiteni? Az emir meghajtotta fejét:- Allah irgalmas a szegény emirhez.- Alikor el fogsz menni Temesvárába. Ott vagyon a temesvári pasa, az én testvérem és jóakaróm.
