Fáklyaláng, 1961. február-október (2. évfolyam, 2-10. szám)
1961-02-01 / 2. szám
AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG _______KELETI KERÜLETÉNEK ÉRTESÍTŐIÉ_______ “HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN!” II. 'ÉVFOLYAM 2. SZÁM. NEW YORK 1961 FEBRUÁR 1. ÜZENET A DUNAKANYARBÓL Tartalom: Tollas Tibor: Üzenet a dunakanyariról Dr Sulyok Dezső: Világpolitikai Szemle Szabadságharcos: Ismeretlen részletek Péter Gáborról. Pár adat Hruscsov figyelmébe Gérecz Attila: Sorsod művészete. Hóka Mihály: Magyarok az amerikai polgárháborúban. Móricz Zsigmond: Bocskai koronája. Gyenis István: Velünk repült az ég Anonymus: Napi események . . . Dr. Szentpály István előadásáról. Custos: Megemlékezés H. J.-ról. i-xjm Hírek, Közlemények. Határozatok. A Keleti Kerület Hírei Szerkesztői üzenetek. A falakon túl lassan fölénk nőnek Homlokukkal a pilisi hegyek. Nagy sírkövei a halott időnek, A holnapon már nem töprengenek. A szürke fegyház keskeny kőszemével A tág Dunába füröszti magát, Mely századoknak tisztult közönyével Az árnyakon is békén folyik át. A hátán súlyos harcok, szenvedések Emlékét hordja láthatatlanúl, Mig mellén táplált késő gyermekének Mostoha sorsa éjszakába fúl. Folyóknak szépe, kis népeknek anyja, Te drága völgy, mely ezer éven át Hazám vagy itt és Európa partja, Légy ölelő kar, ne tépő határ. Hol mesterséges darabokra osztja Az egészet, mint rács az ablakot, A gyűlölet — mi egymást tartjuk fogva: Két óriás közt őrlődő rabok. Nézem a folyót... Nyugatról Keletre Hordja a fényt, túl látszik a kanyar. Hirtelen fordul arcát délnek vetve, Tovább Keletre lépni nem akar. Partján pusztuló “félnemzetecskík”-nek így ád példát az öreg bölcs folyó.. Rajtunk fordul meg átkos ezerévnek Útja — s a közös sors feloldozó. A szenvedések tágult ablakából Hunyorgó szemünk századokba lát, És ajkunk helyett már maga a táj szól: Nem Kelet, Nyugat — ez itt a hazád! Óh, vidd magaddal, tiszta hitemet, Óh, vidd magaddal, kis népek folyója, Hogy virágát e drága völgy kibontsa, S legyen az Isten kertje színesebb. És hozd magaddal két világnak kincsét, Szűrd át és gyújtsd a tiszta szellemet, Hogy találkozzunk, s testvérként tekintsék Egymást e völgyben élő emberek. S a Teremtőnek terveit betöltve, Önmagát nyújtsa minden nemzet itt. Csak így vihetsz a vajúdó időbe Megváltó igét, újat, emberit. Mert nincs más út, a futó folyóinkat Ha nem a Duna vize fogja fel. Kelet, vagy Nyugat tengere csábítgat? Vigyázz, e völgyön kívül elveszel! Ezt üzenjük a Nagy Kanyarból néktek, Fogadjátok a baráti kezet. A közös sorsnak, közös szenvedésnek Ma győzni kell a gyűlölet felett! Jertek felénk! A magános Dunának Folyói mind e völgybe tartanak. Hívó szavunk nem gyöngeség, alázat: Csak együtt leszünk egyenkint szabad! Vácz, 1955. Tollas Tibor
