Fáklyaláng, 1960. október (1. évfolyam, 3. szám)
1960-10-23 / 3. szám
4 tartsuk magunkat - csakis békés megegyezés után vonulnak ki Magyarországról." Így lehet sáros lábbal megrugni a mi forradalmunkat, eltorzitani a történelmi eseményeket és vérig sérteni a magyar szabadságharcosokat - büntetlenül. Mennyi rut rágalom, gonosz és céltudatos ferdítés fortyog e mondatokban! Értse meg már egyszer a világ: a szabadságharcot nem egyedül a munkásság, hanem a diákság, munkásság, parasztság és középosztálybeliek példátlanul álló egységben vivrák meg. Ok nem voltak fasizták, kommunisták, nyilasok, demokraták, vagy reakciósok, esek magyarok voltak, nem az orosz népnek ellenségei , hanem a kommunista rendszernek, a rendszert támogató osztályok gyűlölői, akik a megszálló szovjet-orosz hadsereg kivonulását azért követelték, mert benne látták - helyesen - a magyar népet vagyonától, békéjétől, szabadságától megfosztó rendszernek legfőbb támogatóját. A clevelandi hetilapnak magát Moszkva felé kellető'szerkesztőbe vesse el szemellenzőjét és vegye tudomásul a szabadságharc legfőbb tanulságait. A Magyarság ezeréves történelme alatt soha oly egységes egysziv-egylélek-tömbben nem forrt össze, mint az októberi napokban. E csodálatos egységnek két legfőbb inspiráló tényezője volt: a szabadságszeretet és a kommunista rendszer gyűlölete. A szovjet-orosz hadsereg gyó'zheietienségének annyi hazug propagandával felfújt legendáját egy hét aiatt izzé-perrá zúzta párezer elszánt szabadságharcos, akik a most élő és eljövendő nemzedékek számára megírták a legfőbb stratégiát; a túlerő és technikai fölény számításait sokszor keresztülhúzza a neroizmus magasságába emelkedett lélek. A szabad népek veszélyeztetett szabadságát és biztonságát csak az októberi tanítás megszivlelése mentheti meg a végleges elbukástól. Azaz a holsevizmus jelentette totális veszedelmet csak a szabad nemzetek egybefon osztott katonai, gazdasági és szellemi ereje tudja végleges visszavonu- I ásra kényszeriteni. - Mi, a mi tiszta szabadságharcunkat nem engedjük megcenzurczni, mellékcélok, vagy idegen törekvések szolgálatában. Az egész világon szétszórt szabadságharcos baj társa inkar nem engedjük gyanús Ígéretek pórázán vezetni, vagy oly muzsikára kapatni, amely el akarja feledtetni veiük az októberi napok fenséges kórusát, pedig ott tankóriások elé rohanó édes dickleánykák, pelyhedző áilu egyetemistákból máról holnapra történelmet diktáló kemény férfiak, döngő lépésű munkások, parasztok és olykor megalázó munkahelyeikről elősiető, kopott intellektuelek adták az egyes szólamokat, a kiömlő vér diktálta a forrd rtirnust és a genius tartotta a karmesteri pálcát. -.. . Mi, a negyedik évfordulón igy emlékezünk, igy ünnepelünk. És amikor október 23.-ónak őszi éjszakája c múlandóság üzenetét irja hulló falevelek falevelek tarka-barka levélpapirosára, álmot megtagadó órákon át, szeressük, nézzük a csillagokat a keleti égen s lélekben elindulunk hazafelé, ahol . . . bárnak az édesanyáink, s ahol magyar földdé porlanak a drága holt bajtársak. -Vidovics Ferenc
