Fáklyaláng, 1960. október (1. évfolyam, 3. szám)
1960-10-23 / 3. szám
-3 -Összehadartak, csupán azt nem közölték a jámbor olvasókkal, hogy otthon [ 1945-től 1956— ig] villát, birtokot, kitűnő fizetést, Sztálin- és Kossuth-di jakot kaptak ama derakas munkásságért, amellyel hathatósan elősegítették a bolsevizmus magyarországi győzelmét. Ezek az elkésett, szemforgató"tékozló fiuk" dollárokban is sokezret kerestek, mig mások, tisztamuitu és tisztaszándéku irók, a forradalmi események szemtanúi és résztvevői, legfeljebb centekkel kellett, hogy megelégedjenek, vagy ma is Íróasztal fiókban őrzik kézirataikat, szinte minden remény nélkül, mert a szabadságharc velejére, igazi arcára mutattak rá: a valóságot, igazságot Írták meg, C Nemzetőr, stb. 3, de tengődniük kell segítség, propaganda, pénz nélkül, hiszen nem mocskolják minden ötödik sorban a magyar múltat, nem teljesitik d1 kelendőségének egyik iegíőbb feltételét! Az esztendők pedig múlnak, hullanak a szabadságharcosok otthon is, idekünt is, mig az óriási pénzekkel dolgozó bolsevista propaganda raffinált eszközökkel rombolja a szabadságharc politikai, történelmi és erkölcsi hiteié1-, mindenkori titkos szövetségben a hazafiasságról ordítozó társutasokkal, titoistákk.i, vagy oly nagyszájú antibolsevistákkal, kiknél a kommunista-eílenesség csupán üzlet? Tevékenység és foglalkozási A spanyolfal mögött aggódnak: juj, csak tartson soká ez az emberiséget sorvasztó állapot, mert ha a bolsevizmus holnap összeroppen, valamennyien B-listára kerülnek, munkanélkülivé válnak. Bár nehéz lélekkel, meg kell mondanom azt is, hogy - különösen eleinte - a régebbi emigránsok egyike-másika kendőzött idegenkedéssel, sőt néha ellenszenvvel fogadta a szabadságharcosokat. Tán féltéker.ykedésből? Tán azért, mert a szabadságharc s annak halált megvető rongyosai messze magasabbra iendültek, mint amennyire - nem egyszer tisztes utón és szándékkal - önmaguk jutottak pozicióban és jelentőségben? Mindenesetre [ leszámítva az 1919-es s itt Amerikában gondtalan jólétben élő, de régi szerelmüket: Kun Béla—i szép napokat feledni nem tudó bolsevistákat 3 sokkal kevesebb bajt okoztak, mint azok a magukról megfeledkezett szabadságharcosok, [ sokszor álszabadságharcosok! 3 akik itt az emigrációban a heroikus napok eszményi magasságából csakhamar visszapottyantak a földre s a magúkkal hozott és nagy misszió-ra kötelező eszmei örökségnek ma már nem hűséges légionáriusai, hanem üziei felé kacsintgató ügynökei, szatócsai, néha árulói! Lehet, hogy hamar botránkozó esztétikus széplelkek megneheztelnek e sorokért, de le kellett irni őket, a tények és igazság szolgálatában és némi elégtételül az igazi szabadságharcosok számára, akikben igy október vége felé felforrósodik a lélek, imbolygó lángokat gyújt az emlékezés és mélybe rejtett bánatok zsilipjeit oldozgatják, tágitgatják a szfinx-arcú holnap gondjai. Egy magyarnyelvű újság, a clevelandi "Az Újság" a negyedik évforduló hajnalán - I960, szeptember 15.-i számában - igy mar bele a vörösre lakkozott müfogaival 1956. október-novemberébe: ".. .a magyar munkásság átérzi az 1956-os szabadságharc súlyos botlásait, amelyek abbói eredtek, hogy fasiszták és nyilasok is belekapcsolódtak a "szabadságharcba" [ igy idézőjellel! 3 és azoknak befolyása [ igy,"befolyása"! Ugyan hol tanulhattak magyarul ezek a clevelandi betű vályogvetek? 3 két olyan kilengést okozott, amelyek megpecsételték annak sorsát és kimenetelét; az egyik kilengés: a felesleges erőszakosságok és a másik, amely még végzetesebbé vált: a "szabadságharc" [ ismét idézőjelben! 3 oroszellenessóge. Ki az olaszokkal jelszó és Irány \yot>gar totósa ás követése... Az oroszok — ehhez
