Fáklyaláng, 1960. október (1. évfolyam, 3. szám)
1960-10-23 / 3. szám
- 12 -épületeinkben és földi javainkban is. Jézus Krisztus nevében kérlek titeket - segítsetek rajtunk! Mindent megteszünk, ami éránkból telik, hogy hozzánk irányított adományaitokat egyházi szervezeteink közreműködésével azokhoz juttassuk el, akik legjobban rászorulnak a keresztény szeretet segítségére. Isten áldása legyen rajtatok!" MINDSZENTY J JZSEF "Igen gyakori mostanában annak a hangsúlyozása, hogy a nyilatkozó a múlttal szakítva ószintén beszél. - Én ezt igy nem mondhatom. Nem kell szakitanom múltammal; Isten irgalmából ugyanaz vagyok, mint aki voltam bebörtönöztetésem eló'tt. Ugyanazzal a testi és szellemi épséggel állok meggyőződésem mellett, mint nyolc éve, bár a fogság megviselt. Azt sem mondhatom, hogy már őszintén beszélek, mert én mindig ó'szintén beszéltem. Vagyis kertelés nélkül azt, amit igaznak és helyesnek tartok. Ezt csak folytatom itt, mikor közvetlenül személyesen, tehát nem magnetofon hangfelvétel utján szólok az egész vi tághoz és a magyar nemzethez. Rendkívül súlyos helyzetünkből külföldi és belföldi viszonylatban kell szétnézni. Oly távlatból kívánok megáilapifásokat tenni, ahonnan áttekintés nyílik, de sorsunkhoz viszont oly közel hajolva, hogy mondanivalóimnak meg legyen a gyakorlati érvénye mindnyájunk számára. A külföld felé éló' szóval ma elsó' Ízben köszönhetem meg azt, amit nekünk nyújt. Mindenek eló'tt, a Szentatyának, XII. Pius Pápa Oszentségének fejezem ki személyes hálámat, hogy a magyar katolikus egyház fejéről oly sokszor megemlékezett. Mellette mély hálámat küldöm azoknak az államfőknek, a katolikus egyház vezetőinek, a különböző kormányoknak, parlamenteknek, közéleti és magántényezőknek, akik a börtönömben töltött idő alatt hazám és sorsom iránt részvéttel és segítő szándékkal viseltettek. Isten jutalmazza meg őket ezért. Ugyanilyen hálát érzek a világsajtó képviselői és a rádiók vi lághálózata irányában, amelyek elektromos hullámai a humánum egyetlen légi nagyhatalmát alkotják. Örülök, hogy ezt most végre szabadon megmondhatom. Másrészt arról óhajtok beszélni, hogy az egész kulturvilág, a külföld úgyszólván osztatlanul mellénk áll és segit. Számunkra ez ugyanis sokkal nagyobb erő, mint amennyi nekünk magunknak va n. Mi kis nemzet vagyunk. Kis ország a földgömbön. Ám valamiben mégis elsők vagyunk. Egy nemzet sincs, amely ezeréves történelme során nálunk többet szenvedett volna. Első királyunk, Szent István uralkodása után nagy nemzetté fejlődtünk. A nándorfehérvári győzelem után, amelynek 500. évfordulóját üljük, nemzeti létszámunk egyezett az akkori Angliáéval. Ám folyton szabadfcágharc'okat kellett vívnunk. Legtöbbször a nyugati országok védelmében. Ez megakasztotta a nemzetet, mindig újra saját erőnkből kellett a fel — emelkedést keresnünk. * Most van az első eset a történelem folyamán, hogy Magyarország a többi kulturnép valóban hathatós rokonszenvét élvezi. Mind meg vagyunk illetó'dve emiatt. E kis nemzet minden tagja szívből örül, hogy szabadságszeretetéért a többi nép fölkarolja ügyét. A gondviselést látjuk benne, amely a külföld szolidaritása által valósul meg úgy, ahogy Himnuszunk zengi: Isten áldd meg a magyart - tarts föléje védő kart! Himnuszunk igy folytatódik: Ha
