Fáklyaláng, 1960. október (1. évfolyam, 3. szám)

1960-10-23 / 3. szám

- 9 -Az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal uj kor vette kezdetét - az em­beri megtisztulás kora - amelyben értelmi valóságot követelnek a szavak, s tartalmat a fogal­mak. A magyar vér és helytállás megtörte a jelenkori hódi tás moszkvai gyakorlatát - feltárta a világuralomra törő embertelen bolsevizmus igazi lényegét. A magyar október hitet és uj re­ményt adott, az emberibb élet Ígéretét hordozza magában. "Mi tavaszt hoztunk a világnak!" Fényt, s megújhodást, amely áttör a lélek megkérgesedett szövetén, hogy utat találhasson a szeretet I él éktől lélekig, melyet nem rombolhat le a halál sem. Ezért váltunk mi eggyé; ti, akik lerogytatok az utca kövére, vagy a bitón dicsőültetek meg, s mi, akiknek más utat sza­bott a Gondviselés, hogy elmondhassuk mindenkinek - idegennek, testvérnek, - hogy a ma­gyar mártírok emléke memento - örök figyelmeztetés! S talán utolsó figyelmeztetés a materializ' mus ingoványán tévelygő világnak: Vigyázzatok, nem lesz több holnapotok! Csak a tiszta er­kölcs emelhet emberré újra, csak a katakombák megtisztult tüzéből táplálkozhat a remény és csak egyenes gerinccel,, s emelt fővel töltheti be hivatását az ember itt a földön. Azóta, s ma is, Magyarországon tizenhatesztendős gyermekembereket küldenek a bitó­fára az emberiség árulói, csak azért, mert négy évvel ezelőtt kitérijesedett lelkűkben a sza­badság fénye, mert töretlenül hitték, hogy nincsen koegzisztencia a bolsevizmussal, s nincsen félszabadság csak Szabadság van; az Istentől örökségül fogadott örök és oszthatatlan Szabadság! S most rajtatok a sor Világ Népei. Hallgassátok a szabadságharc tisztítótüzében meg­tisztult gyermekhősök szavát, mert a magyar tragédia jut osztályrészül minden népnek, ha most - talán az utolsó pillanatban - nem érkezik el hivatásának magaslatára a szabad világ, s helytállásával nem juttatja győzelemre azt a harcot, amelyet mi annyi véráldozattal meg­­kezdtünk azon a szép verőfényes októberi napon. így visszük Néktek - kik a legtöbbet, ifjú életeteket adták a szabadságért - a kegye­let virágait, s igy megyünk Hozzátok uj reményekért, ha csüggedni kezd erőnk. Töretlenül hisszük, hogy Ti nem haltatok és mi nem élünk hiába. Tudjuk az október most is olyan Buda­pesten, mint akkor, hullnak a fákról a levelek, de a szivekben újra - s örökké rügye fakad a szabadságnak és bizton eljön a szebb magyar holnap. Hóka Ernő Piros a vér a pesti utcán. Eső esik és elveri, mossa a vért, de megmaradnak a pesti utca kövein. Piros a vér a pesti utcán, munkások - ifjak vére folyt,- a háromszin-lobogók mellé tegyetek ki gyász lobogót A háromszin-lobogók mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet, s a zsarnokság gyűlöletét, s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy pesti utcán hullt a vér. Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán.

Next

/
Thumbnails
Contents