Fáklyaláng, 1960. október (1. évfolyam, 3. szám)

1960-10-23 / 3. szám

- 3 -októberi meditáció

Üdv néked, Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép! Ki lángban és vérben született meg újra három nagy éjszakán vad ágyudorgésben. . .

Sinka István

Az emlékezés keserű óráiban, amikor már négy küzdelmes év emigrációs munkája társul a nemzeti létünket örökre biztositó októberi gondolathoz, a képzelet szárnyán szállnak az emigrációba szakadt magyar szabadságharcos lelkek - vissza oda, ahol minket mindig számonkérnek. A lelke útját nem gátolhatja meg a vasfüggöny, az aknazár - luciferi szolgái a "Szovjet Nagyurnak". Megyünk, mert számunkra minden Ott maradt; a hősök sirjai, a társak, emlékek a paraszti földes szobákból, a munkásszállókból, a börtönökből, a könyörtelen zsarnokságból és a lelket emeld szabadságból . Megyünk, mert vár a népünk reménytó'l is megfosztottan, a drága anyaföld véráztatottan, és a hazánk meggyalázottan. . .

Négy év! ... Az ismert emberi történelemhez viszonyítva szinte kifejezhetetlenül kevés idd, mégis mi, magyar szabadságharcosok már mo bátran kijelenthetjük: harcunk és törekvéseink mély humánumát, s eszmei igazát már most beragyogja a történelem.

Amikor megállunk a dicső' múlt egy-egy állomásánál - ci rádió épülete, a Corvin-köz, Széna-tér, Killián laktanya, avagy a magyar Pariarnent - le!ki szemeink hiába keresik már a friss sirhantokat - elvegyültek apáink jobb magyar jövendőt dmodó birodalmában. Körülöttünk ott állnak az Édesanyák. Elapadtak már a sirató könnyek, arcukon csak szenvedésben mélyült barázdák mélyülnek, mint földi glóriái a hivatott emberi sorsnak.

Igen! Az Édesanyák! Akiknek derűt add szeretedében oz isteni gondviselés kisérte minden léptünk, a szerető' féltés, az áldozatos és kockázatos nevelés, amely tiltó hatalmak ellenére kiformálta lelkűnkben Isten képét, a jó és igaz után való olthatatlan szcmjct, amely megtanított bennünket, az ifjúságot, magyarul, magyar reményekkel élni, s akkor azokban a felejthetetlenül szép napokban - meghalni is. Szorongatott korunk legnagyobb hősei dk: a magyar Édesanyák. Örökké áldassék nevük.

Felemeld e találkozás - a hazatérd lelkek találkozása. A hdsök visszatérnek számonkérni, mi visszamegyünk számot adni. Találkozása ez azoknak, akiket nem értett meg és soha sem akar megérteni a világ. Akkor ott, négy évvei ezelőtt mégegyszer fölvillant a görög etika csodája egy pillanatra. Mint vulkán tört eld a sanyargatott népből az élet egyetlen és gazi értelme: megtisztulni isten és az Ember nevében.

Négy küzdelmes év múlt el azóta. Emigráció: életünk eísd napjainak önmercangoló gondolata - vájjon eljövetel ünkkel hűtlenné váitunk-e,magyar valónk nagy céljához, néoünk jövőjének szolgálatához - lassan fölenged. Az a tudat, hogy eljövetelünk igy is magyarázható, meghatványozta tenni vágyó akaratunka; és erőnket. így lett emigrációs életünk minden perce örtállás és szolgálat. Azzal, hogy eljöttünk, nemcsak puszta életünket mentettük meg, de a haza szolgálatának más útját választottuk, mert a világ akkor cserben hagyott bennünket. Az ideálok mei lett meg kelleti látnunk a valóságot is és élnünk keil érte.