Fáklyaláng, 1960. október (1. évfolyam, 3. szám)
1960-10-23 / 3. szám
A here első sorban a nemzet függetlenségéért és önrendelkezési jogáért folyt. Minden más kérdést haiigaróiag, ónként a második vonalba helyeztek. Ez a forradalom beigazolta, hogy rablások, kilengések és bűncselekmények elkövetése nélkül is lehet forradalmat csinálni. Ennek a forradalomnak a keze tiszta maradt mindvégig. Nem rabolt és nem bántotta a másét. A magyarság szive a forradalom alatt együtt dobbant a határokon innen és határokon túl. Ez olyan eredmény, amit Trianon dta soha senki sem tudott megközelítő mértékig sem elérni . Az első, ki nem forrott, majdnem kapkodó intézkedésekből egy uj szellemarc bontakozott ki. Több volt és egyben kevesebb a kommunizmusnál, több volt és egyben kevesebb a kapitalizmusnál. Valoszinüleg annak az uj szellemnek az arca volt, mely majd az emberiséget vezetni fogja, ha túl lesz a mai zűrzavaros ideológiai összevisszaságon. A forradalom harcosai várták a Nyugat segítségét, ami nem jött. Ez a Nyugat oldalán egy soha vissza nem térő történelmi alkalom elmulasztását jelentette. Egy alkalomét, amikor ki lehetett volna lépni a középszerűségből, az iránytvesztettségből, az egy helyben topogás lélekölő tehetetlenségéből. Egy alkalomét, amikor nagynak lehetett volna mutatkozni. Magyarország oldalán ez egy majdnem rajongó bizalom kioltását jelentette. Valaki, akiről gyermeki ragaszkodással azt hitték, hogy ilyen, most megmutatta, hogy ő is csak olyan . A seb, amit ez az inzultus ejtett a magyar leiken, alkalmasint gyógyíthatatlan. Ha ugyan vannak gyógyíthatatlan lelki sebek. A szabadságharcból tisztán kibontakozott egy nép szép, nemes arca. 1920 —tói 1945- ig sokszor már úgy látszott, mintha a régi szép vonások megromlottak volna. 1945-től 1956- ig az arcot fáyol fedte. De 1956-ban meggyőződhettünk róla, hogy nem aljasodtunk el a legkisebb mértékben sem. Ez a forradalom legsúlyosabb jelentése. Ez a mi számunkra szól. A Nyugat felé a forradalom végső jelentése, hogy nyilvánosságra hozott valamit. | Azt, hogy önfeláldozás, személyes bátorság, küzdeni tudás csak eszmékért, gondolatokért és ideálokért, még mindig nem múzeumba került, porosodó fogalmak. Holott egy évvel előbb, Genfben, azt lehetett volna hinni, hogy igen. A magyar forradalomnak ezt a jelentését még sokáig és sokan fogják idézni Nyugaton. Most úgy látszik, hogy aki majd idézi, az nem ez a mostani generáció lesz, mely csak akkor menekül a magyar forradalom emlékéhez, ha diplomáciájának töredező falán valahol egy rést sürgősen be kell tömni. De ha nem ez a generáció, akkor majd a következő, vagy az azután következő. Mert generációk elmúlnak, de az álló csillagok fénye túléli azokat. Sulyok Dezső
