Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Barsi Imre: Egy harcos művészet szólt hozzánk
Egy harcos mii részét szólt hoz A kamaszosan mosolygó s gyorseszű Antonio Rodrigez műtörténész és újságíró mesélte az egyik vitaesten. Néhány nappal a mexikpi képzőművészeti kiállítás megnyi tása után (a kiállítást a Szlovák Nemzeti Képtár rendezte meg 1956. április 15-től május 13-ig Bratislavában), egy ismert szlo vákiai festő tisztelte meg látogatásával a tárlatot. Jött, ment, körülnézett, majd ki jelentette, hogy ő bizony a kiállított képek egyikét sem helyezné el lakásában. Talán nem is az a fontos, amit Rodrigez, e nem éppen szelídmájú barátunk jegyzett meg ezzel kapcsolatban, hanem maga a tény, hogy alig tizenegy évvel egy ordas rend felszámolása után, szabadságunk 12-ik esztendejében a népi demokratikus Cseh szlovákia egyik képzőművésze elutasító ál láspontra helyezkedik egy olyan képzőmű vészettel szemben, amelynek alkotásai, ha talán nem is valók dohos vagy tömjénfüstös kispolgári lakásokba, sokat mondhatnak és mondanak, egy még nem régiben elnyomott ország fiainak. Mert a mexikói képzőmű vészeti kiállításon egy harcos művészet szólt hozzánk. Alkotóik nem konjunktúra lova gok, de nem is lehetnek. Országuk és né pük múltja, jelene, a táj, ahol élnek, sza badságharcosokká, a béke védőivé és a kommunizmus hitvallóivá avatja őket. S a Diego Riverák, Leopoldo Mendezek, Alfredo Zalcek, Aguirre Ignáciok és bajtársaik vál lalják a küldetést. Ecsettel, ceruzával, vé sővel és metszőkéssel szolgálják népüket. Éppen ezért az említett epiződus nem véletlen és rendkívüli jelenség. Ez a ki állítás senkit sem hagy meg közömbössé gében. Itt mindenki állástfoglal, színtvall. Leopoldo Méndez: Kivégzés
