Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Babos László és Mikus Sándor: Komáromi pillanatfelvétel
Komáromi utcarészlet Capék: Anya c. drámájának rendezői próbáján. A hajdani Jókai-porta és egy konflis dező a színháznak, ez esetben á komá romi Magyar Területi Színháznak. ( Az említett dráma szokatlanul nehéz dramaturgiai felépítésű, többek között egy irrealitást — élő és holt emberek, az ányának és meghalt hozzátartozói nak, illuzórikus kapcsolatát ^— kell színre hoznia, s ilyen felelősségterhes színpadi követelmény előadást is, szí nészt is buktathat.) Udvardy Annának, a Magyar Terü leti Színház egyik nagyon rokonszenves: színészének, aki az anya szerepében próbált órákon át, az átélés egyik han gulatából a másikba esve, a végén már valóságos érzelmi kitörései támadtak. A másik esetben egy epizódszerepben fellépő fiatal színésznek valósággal reszketett a keze az izgalomtól, mi előtt kilépett volna a kulisszák mögül a színpadra — a rendező és a nézőtér két-háromfőnyi nézőközönsége elé. Nem csupán a próbára tett idegek bosszúja ez, a színháznál annyira meg szokott betegség, inkább annak a ma gyarázója, hogy hiányzik a saját ren dező a színháznál, nem alakulhat ki a színház ökonomikus művészeti struk túrája a más-más rendezőtől kapott instrukciók hatására, sok esetben bi zonytalanok a színészek saját tehetsé gük dolgában. Természetesen nem csak ez a két kis momentum, vagy akár egyéb ész lelés a perdöntő a rendezői kérdésben. Ezt vallják maguk a színészek is, a színház vezetősége is, s amikor meg kérdeztük Földes Gábort, a vendégren dezőt, ő sem nyilatkozott máskép. — Véleményem szerint problemati kus helyzetben van a színház már megalakulása óta — mondotta. — Alig van tanult, hivatásos színésze és ez azt jelenti, hogy a leghivatottabb tehetsé ges rendező munkája sem biztosíthat teljes művészi sikert a színháznál. Itt főiskolát végzett színészekre és rende zőkre gondolok és egyáltalán a — szí nészutánpótlásra. Mindezek ellenére sok tehetséges tagja van. a színháznak s a fennálló kérdéseket időlegesen úgy le hetne megoldani, hogy a szlovák szín házak magyarul beszélő rendezőit hív ná vendégül a társulat, ami biztosíthat ná a színészek szakmai fejlődésének folytonosságát is. Tehát egyfelől a rendezői probléma megoldása, másfelől pedig a művészi teljesítmények fokozása vezethetnek a Magyar Területi Színház fejlődéséhez — ahogy azt ki tudjuk olvasni a különbö ző nyilatkozatokból. Király Dezső, ez együttes legéret tebb játékú tagja (az emlékezetes FÖS VÉNY Harpagonja, a TŰZKERESZT SÉG díjazott Köröm Sándora, vagy a TANÍTÓNŐ Öreg papja) is arról nyi latkozik, hogy mit jelent a rendező munkája a színháznál: — A FÖSVÉNY negyedik bemuta tónk volt s én mint címszereplő pon tosan meg tudtam állapítani, hol vétet tünk a dramaturgiai vagy rendezői el gondolások ellen. Legelsősorban is az zal, hogy nem volt differenciált az együt
