Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Babos László és Mikus Sándor: Komáromi pillanatfelvétel
Jókai szobra a Kultúrház előtt KOMÁROMI PILLANATFELVÉTEL „Komárom úgy el van szegényedve, hogy itt nem 800 pengőforintot, de ti-, zedrészét sem lehet találni,” írja Jókai Mórnak Károly bátyja 1854-ben. Hová lett ekkorra már a régi gazdag Komá rom gabonás hajóival, szigeti kertjével, ökrös és szekeres gazdáival, naszádo saival, supereivel! Már csak nagy mesemondó fiának képzeletében, könyveiben élt. Az elát kozott családban, a Politikai divatok ban, A három királyok csillagában, A jó öregasszonyban, A látható Istenben. Csupán itt találkozhatunk már a komá romi híres nemesekkel A kis királyok ban s a Domonkosokkal, Jókai talán legszebb regényében, az Aranyember ben. Az előretörő kapitalizmus elszegényí tette a várost, a superek ökrökvontatta hajói helyett gőzösök szállították a bú zát, fát, megcsappant a város gazdag ságával gazdag takácsok, csizmadiák, szabók, gombkötők jövedelme. A mille nium már szegényen találta a várost. így folyt az élet Komáromban egész az első világháborúig s nem sokat vál tozott a régi Csehszlovák Köztársaság ban sem. Ipara, gyárai nem voltak a városnak, a lakosság tetemes része má ról-holnapra élt. A „verkek", a régi erődfalak boltívei alá épített, pléhdara- bokkal, hulladék deszkával toldott-fol- dott lakásokban, alig néhány négyzet- méternyi területen összezsúfolva gyak ran nyolc-tíz ember is lakott. A múlthoz képest az egyedüli változás abban állt, hogy az emberek akkortájt már nem tűrtek szótlanul. Steiner Gáborék Komá mmá, a pártvezette szegénység felemel te szavát, munkát, kenyeret, emberhez méltó életet követelt. Természetesen nem sok eredménnyel. A régi köztár saság polgári demokratikus rendszere nem javított a dolgozók életén. Ezerkilencszázharminenyolc, az elcsa- tolás után — ha lehet — még nehezebb lett a város élete. Horthyék Magyaror szága bizalmatlanul kezelte a vissza tért „testvéreket”, akiknek túlnyomó része már a köztársaság szabadabb lég körében nőtt fel, öntudatosabb volt, mint az „anyaország” készakarva tu datlanságban tartott, szellemileg meg nyomorított lakossága s hamarosan rá döbbent arra, hogy mi jót sem várhat a változástól. A háború kitörtével a város táborrá változott. Ide vonultak be a Csallóköz, Újvár, Galánta, Sellye környékének ma gyar és szlovák fiataljai, innen indul tak el az alapkiképzés után a dunántúli Babos László és Mihus Sándor.