Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Jerzy Lovell: A házasság intézményének válsága? (ford. D.L.)
A bírósági ügyiratokban a válásnak gyak ran ilyen meg okolását is olvashatjuk. — Műveltségbeli és világnézeti különbség —. A bíróság tagjai nevetnek ezen és gyakran konjunkturális ökoknak nevezik ezeket. A következő példát ugyancsak dr. Ku- lakowská mondta el nekem, az előbbi „okok“ illusztrációjaként. A házastánsaík családi életük hét eszten deje alatt tisztelték, szerették egymást. A férj, pártfunkeionárius volt és mély meg győződésű, lelkiismeretes, őszinte ember. Feleségével falun ismerkedett meg, megsze rette s szüleik akarata ellenére is csak pol- gárilag esküdtek meg. De a feleség néhány év múlva ismét vallásos lett, különösen attól fogva, hogy gyermekük született. Férje előtt nem titkolt el semmit. Nyíltan tudtára ad ta, hogy gyermeküket meg akarja keresz- teltetni és vallásos szellemben nevelni. Az ezt követő kölcsönös meggyőzések nem ve zettek eredményre s a köztük lévő ellen tétek egyre mélyebbekké váltak. Egyetlen becsületes megoldásként maradt a válás. JDr. Kulakowska a következőképpen emléke zik vissza az említett házaspár válóperére. „Amikor a bírósági eljárás végén kihirdet ték a válást — a volt házastársak könnyes szemekkel ölelték meg egymást. Máig is előttem van ez a megkapó jelenet. Mélyen megrendített bennünket e két becsületes ember oknélküli tragédiája“. Tovább lapozgatva a válóperek irataiban, első tekintetre az előbb említett példához hasonló esetre találunk, némileg eltérő er kölcsi vonásokkal. iA férj eredetileg kőmű ves volt — a feleség szolgáló. 1939. szep temberében esküdtek össze Chrzanowban. A férfi rövid kló múltán bekapcsolódott a partizánmozgalomba. Ezzel felesége nyakába szakadt a család eltartása és két gyermek nevelésének gondja. Ezenkívül férjét is gyakran rejtegette otthonukban és saját éle te kockáztatásával is segítette veszélyes munkájában. A felszabadulás után férje mint pártaktávista résztvett néhány tanfolyamon, idővel előbbre jutott, majd kinevezték a „Nowa Huta“ egyik ügyosztályának szemé lyi osztályvezetőjévé. Ezen idő alatt sok munkája miatt otthon csak vendég volt. Jóformán csak tiszta ing váltására és az ebéd elfogyasztására jelent meg. Feleségé vel szemben (aki hosszú éveken át mint munkásnő dolgozott először Chrzanowban és később Krakkóban) mindinkább közömbössé vált. Fia egyre kevésbé kötötte le érdek lődését és vele kapcsolatban csupán az ate ista nevelés jogát tartotta fenn. Ezzel egyidőben feleségéhez ismerősei által száll tak a hírek, hogy férjét fiatal nők társasá gában egyszer (koncerten, máskor színház ban, majd moziban látták. Mondanunk sem kell, hogy mennyire szí ven ütötték ezek a hírek. De nem szólt, összeszorította ajkait és inkább tűrt. A ta núk vallomása szerint soha nem rendezett emiatt családi jeleneteket. Mindezek elle nére a férj döntése a válás mellett, amit megelőzött gyors elköltözködése otthonról, mély sebet ütöttek benne. Férje így indo kolta válási szándékát; „műveltségbeli és vi lágnézeti különbségek“. Mint okot, saját fej lődésének tényét hozta fel példának' fele sége „elmaradottságával“ szemben, (otthon gyakran nevezte őt buta libának) s továbbá azt a körülményt, hogy a felesége, tilalma ellenére is elvitte gyermeküket gyónni. „De hisz örömmel tanultam volna — mondotta felesége a bírósági tárgyaláson — de mi kor. Hogy keresetemmel segítsem a háztar tást én is gyárban dolgozom, — férjem ke veset adott haza. És ezenkívül a gyerekek, a konyha, stoppolni való, mosás, vasalás ... Szívesen mentem volna én is színházba és moziba, de ő inkább másokkal ment, ele- gánsabbakkal, fiatalabbakkal. És ami azt a gyónást illeti; mérlegeltem magamban, küz döttem önmagámmal, de a szomszédasszonyok felhecceitek. Hisz férje egyáltalán nem tö rődik gyermekével — mondották — nincs hozzád egy szava sem, miért is hallgatnál reá? Valakinek mégis csak kell azt a gyer meket nevelni, ha bután is, de a maga mód ján“. — „Ha még csak énrólam volna szó, beleegyeznék a válásba — talán nincs elég szerencsétlen asszony a világon? De engem elsősorban a gyermekeim sorsa aggaszt. Azt akarom, hogy legyen apjuk, gyermekeim vágynak utána.“ ...és még sok-sok hasonló eset: jól in duló házasságok, amelyekben később ké pességeinél, társadalmi funkciójánál és ha zaadott kereseténél fogva túlsúlyba kerül a feleség. Vajon ez is lehet-9 okozója £ házas társa növekvő ellentétének, érzéseik, kedvtelésük, nézeteik fokozódó szétválásá nak? És a másik oldalon — az ízléstelen, semmitmondó esetek százai, amelyeknek & férj korhelysége, durvasága, léhasága és a fiatalabb feleség utáni vágy az okozója. is megtudja, hogy felesége a gyűlésezés, iskolázás, túlórázás stb. ürügye alatt sze relmi kicsapongásokban leli kedvét. Igyek szik is elejét venni a rossznak, sértő ve szekedések, esetleg verekedés jelenti a foly tatást és végül nem marad más megoldás — mint a válás. Ezt a két példát az életnek csak felületi jelenségeiből ragadtam ki; nem tragikusak, nem mélygyökerűek. Kicsinyes ízléstelen esetek, de legtöbbször meglepőek és álta lánosak. Az élet új és régi formáinak össze ütközése először is a leggyengébb tűzhelyet, a könnyelmű házasságot és a nagynak ha zudott szerelmeket rombolja szét.
