Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Tanya Pál: A kétszázéves Mozart
viselet szakított a királyi abszolutizmússal, alkotmányt adott az országnak és kimondta a polgári egyenlőséget. Mozart minden sejtjével világi művész volt, sőt nagyvilági művész s bár az olasz- szál keveredő délnémet gyökérből fakadt, könnyűszerrel olvasztotta magába a külön böző kultúrelemeket akár Bécsben, Rómában, Párisban vagy Prágában hatottak reá. A száztornyiú, barokk csodákkal teli, gyönyörű Prága városához különösen meleg, szívbéli viszony fűzte, hiszen ott aratta életének egyik legszebb sikerét az óvárosi Gyümölcs- piac patinás Rendi-színházában, 1787 októ ber 29-én, minden idők egyik legnagyobb remekművével a Don Giovanni című ope rájával, amelyet az olasz da Ponté szöve gére írt. Mozart meghívott vendégként ma ga vezényelte az előadást. Az opera hatása leírhatatlan volt. Prága zeneértö és zene kedvelő közönsége valósággal lázba jött. Most végre II. József császár Bécsben, a prágai sikernek és nemkülönben Mozart esetleges angliai kivándorlásáról keringő híreknek hatása alatt, a november közepén visszatérő művészt, az akkoriban elhunyt Gluck he'yére, decemberben kamaramuzsí- kusának nevezte ki. A császári kegy — lát szólag — nagy volt, de kicsiny a fizetés, Mozart "ugyanis mindössze 800 forintot ka pott, ami kezdőfizetésnek is kevés, hiszen elődje, Gluck ennek az összegnek két és félszeresét kapta. íme, megint ez a — társadalmi viszo nyok okozta, — kettőség Mozart életében. Hírnévben, dicsőségben, ünneplésben nem volt hiány, de aztán a társadalmi esemény, a feudális főurak elragadtatása, muzsikájá nak kellemes idegizgalmat okozó hatása az előkelő társaságra elmúlt. A hangverseny, az operaelőadás befejeződött, az urak ha zahajtottak, a magasállású hölgyek és urak elcsevegtek a ‘hallottakról, se vége se hosz- sza nem volt a sok „ah“ és „óh“ felkiáltás nak, de a muzsikus Mozart megtette köte lességét, a muzsikus most hazamehet. Ki törődött vele? Ki törődött azzal, hogy eny hítsen anyagi gondjain? Ki törődött azzal, hogy felmérhetetlen értékű művészi hagya téka közkinccsé váljék, hogy a legszélesebb értelemben vett nép megismerhesse és meg szerethesse halhatatlan műveit? Ki törődött vele? Bizony nem sokan élté ben, és még kevesebben holtában. Hiszen tömegsírba, a szegények sírjába került Bécsben. Csontjait elnyelte a föld, azt sem tudják voltaképpen hová temették, földi maradványainak nyoma veszett. Talán a sors iróniája, hogy most,, amikor minden nyelvű és fajú népek és nemzetek, világszerte megemlékeznek születésének két- századik évfordulójáról, ez a kezdeménye zés éppen Bécs városában hangzóit el, ahol a szegény^alapon elhantolt szegény Mozart nak még a sírját sem találták meg, A szocializmus hajnalhasadásával a vilá gon, a Nagy Októberi Forradalom óta ugyan is a proletariátus vette gondozásába mind azt, ami nagyot az emberiség évezredeken át alkotott, írt, festett, komponált, kőbe vé sett, tudományos kutatások során elért. A sokat emlegetett haladó hagyományok, — mégpedig a legtágabb értelemben vett, de valóban haladó hagyományok, — lassanként most már közkinccsé válhatnak és válnak is az egész népben. Azt kérdeztük, hogy ki törődött a bécsi tömegsírban, ismeretlen helyen elhantolt Mozarttal, ki törődött művészetével, ki tö rődött emlékével? Nem vitás, a világ zenei köreiben neve örökfényü csillag, műveit a vox humana inkarnációjaként tisztelik, ze néje ma i§. Ezreket és százezreket ejt va rázslatba^ nemesít meg. De elég-e ez? Elég-e akkor, amikor a szocializmus évszáza dában a proletariátus vette gondozásába az elmúlt kultúrák, művészetek, tudományok haladó szellemű értékeit, amikor arról van szó, hogy mindez valóban az egész világ közkincsévé váljon, mint az Öt kontinens lakosságának szellemi eledelévé? Nem elég. S ezért mondja ki időnként ha tározatban a Béke - V iu á g tan á cs irodája, hogy a világ milliói évenként, — éppen a ha ladó hagyományok ápolására is, — milyen írókról, költőkről, muzsikusokról, tudósokról, kutatókról, politikusokról emlékeznek meg közösen, világraszóló ünnepségek keretében évfordulóikon, Leningrádban éppúgy mint Londonban, NovosziSairszkberi éppúgy mint Sidneyben, Kairóban csakúgy mint Stock holmban, Miamiban vagy Budapesten. Az 1855. esztendő jahuár hónapjának 27. napjára a Béke-Világtanács irodája, Bécsben megtartott ülésén elhatározta, hogy az em beriség nagyjai galériájának sorában Wolf gang Amadeus Mozart salzburgi származású osztrák-délnémet zeneszerző születésének kétszázadik évfordulójáról emlékezik meg. Mozart ma már nemcsak a zeneileg művel tek ügye, nemcsak a salzburgi ünnepi játé kok szellemi középpontja, de a Béke-Világ tanács iniciatívájábóí mindenkié, a világ min den rendű és rangú dolgozójáé. Édes kan- tilénáju melódiái, operái, szimfóniád, szere nádjai végre eljutnak oda, ahonnan fakad tak: a néphez. A szlovákiai és csehországi, a sziléziai és . morvaországi magyar dolgozók is hálás szív.* vei hallgatják meg a nép fiának halhatat lan melódiáit operában, hangversenyen vagy a soknyelvű rádió adásaiban. Tanya Pál.
