Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Balwant Gargi: Egy vízcsepp
Szédeket, régi írásokban olvasott története ket igyekezett emlékezetében feleveníteni, nem talál-e bennük utalást arra, hogy a víz meggyúlhat. Iskolás éveire gondolt És ekkor eszébe jutott egy különös elbeszélés, amelyet első olvasókönyvében olvasott Az elbeszélés így szólt: — Három balga férfi ült a folyó partján és halászott. 'Egyikük, messze elnézve a víz felett, elgondolkozva kérdezte: — Testvérek, mit gondoltok, hová mene külnének a halak, ha a folyó meggyúlna? A másik így felelt: — Hiszen ez nagyon egyszerű és világos — felmásznának a fákra. A harmadik így Szólt: — Micsoda ostobaságot beszélsz? Hát mik a halak, tehenek vagy bivalyok, hogy szaladni és fára mászni tudnának? Mikor annakidején az elbeszélést olvasta, nem is találta furcsának. Csak mikor már a negyedik osztályba járt, akkor kezdte megérteni és jót nevetett rajta. A három férfi Valóban bolond volt, hisz hogy is tör ténhetne meg, hogy a víz tüzet fogjon? Mansza Szingh jó tanuló volt, egyedül a számtan okozott neki nehézségeket. Majd nem minden paraszt fél a számtantól. Man sza Szingh is úgy irtózott tőle, akár a macs ka a víztől. Az ötödik osztály elvégzése után hatodi kos lett. Itt kénytelen volt természettudo mánnyal foglalkozni, amely még bonyolul tabb és felfoghatatlanabb volt, mint a szám tan. Amikor az első fizikaórán azt olvasta, hogy a víz mindig lefele folyik, nem tudta miért szükséges ezt megállapítani. Ki ne tudná ezt az egyszerű igazságot? Mindenki látja, hogy a víz lefele folyik. Mi oly 'kü lönös ezen a megállapításon? Érdemes er ről egyáltalán beszélni? Ezt kétségbe von ta. Később sok különös és jelentéktelen tudo mányos felfedezést kellett kívülről megta nulnia. Ezek oly értelmetlenek, zavarosak és bonyolultak voltak, hogy valamennyit elfe ledte. Egyre azonban még mindig emléke zett. Valamikor azt olvasta, hogy a víz két egymássá elvegyülő gázból áll, mégpedig a hidrogénből és az oxigénből. Ez a különös rejtély napokon keresztül foglalkoztatta. Két gáz összevegyül és víz lesz belőlük. Milyen különös! Hogyan lehetséges, hogy a levegő, amelynek nincsen határozott alakja, ame lyet sem látni sem mérni nem lehet, amely voltaképpen nem is létezik, folyadékká vál hat, amelynek súlya van. Mi hát a levegő? Ha teleszívod a tüdőd levegővel, majd ki nyitod a szád és kiengeded, kitódul a tü dőből és nem tudni, hová száll... \ Eszébe jutott az is, hogy a tanítótól hal lotta egyszer: ha a víz felbomlik, akkor az oxigén és a hidrogén felszabadul. 4 két gáz neve ide-oda cikázott Mansza Szingh fejé ben, végűi már összekeverte a két küiönös elnevezést. Oxigén helyett oxdrogént és hid rogén helyett hixigént mondott. Egy alka lommal a tanító a természettan órán né hány kérdést intézett hozzá, amelyekre nem tudott megfelelni. Ezen a tanító annyira fel bőszült, hogy felkapta a vastag, feketé bot ját és szitkozódva elverte Mansza Szinghet. A fiút ez úgy elkeserítette, hogy fogta a táskáját és hazaszaladt. Útközben a termé szettan könyveket belehajította egy iszapos tóba és többé nem is ment iskolába. A verés oly mély hatással volt rá, ihogy soha többé nem tévesztette össze az oxi gén és hidrogén szavakat. _ Egész életére megjegyezte, hogy a két gáz, az oxigén és a hidrogén egy csepp vízből keletkezik. Édesapja, aki azidőtájt vonult nyugalom ba, elvitte fiát Johnson úrhoz és Mansza Szingh még aznap megkezdte küldönci pá lyafutását. Azóta sohasem jutott eszébe, hogy ter mészettudománnyal foglalkozzék. Egész a ■mai napig ... Ma ott ült az agyaggal kitapasztott ala csony verandán, ahol máskor a puskáját szokta tisztogatni, vagy az öve fémcsattját dörzsölte citromhéjjal. Néha csak ült és vastag kéziszövésü sálának rojtjait bogozta vagy fonogatta. Ma azonban nem játszado zott sála rojtos végével, nyugtalan gondola tok motoszkáltak és kavarogtak agyában. Megkísérelte, hogy egységes gondolatmenet té alakítsa őket, de a laza gondolatszálakat nem volt képes összefogni. így ült még akkor is, amikor az esti szürkület már bevonta a tájat. A távolban megkondult a Siva templom harangja, hogy esti imára hívja a hívőket. A pap kagylóból készült kürtje oly erős hangon szólt, akár az éhes oroszlán. ' Mansza Szingh megéhezett. Felkelt és tü zet rakott a tűzhelyen. Felesége halála óta maga főzött. Miután elkészítette az ételt, megvacsorázott, bement a kunyhóba és le feküdt. Ugyanaz a kérdés foglalkoztatta továbbra is. — Lehetséges, hogy a víz meggyűljem ? Hogyan lehetséges ez? Egyre csak éren törte a fejét, igyeke zett megoldani a nehéz problémát. Ha a víz meggyúlhat, akkor a jégen is lehet kenyeret sütni... úgy a méreg gyó gyítana, a tej ölne... Milyen különös tudo mány az, amely létünk alapját a fejetetejére állítja. A víz alapelemei, amelyekét a víz ből nyerünk, maguk vannak bomlasztó ha tással a vízre? A virág, amely magából a növényből táplálkozik, képes a növényt el emészteni ... A csecsemő felfalja szülőany ját... Hogyan lehetséges mindez ? Pandit Nehru szavai egyre a fülében
