Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 11-12. szám - Zala József: Apám beteg - Cselényi László: Tücsök-szerenád - Cselényi László: Tavaszi dal - Cselényi László: Hej, Osztraván…
Apám beteg Hazulról táviratot kaptam, Hogy megbetegedett Apám. Minden munkámat félbehagytam. — Nem megyek már későn talán? — A gyors idő mintha megállna. A vonatom lomhán halad, Pedig lelkem a széllel szállna, Mert drága minden pillanat. Az úton földit láttam, s kérdem: „Mi van Apámmal? ... Hányadán Nem hallotta ... Nem látta régen ... — Neki szomszéd, — nekem Apám! — Kínos kérdések űznek. — Végre Nyitom az ajtót. Csókolom Kezét és meggyötört mellére Hajtom hűs, izzadt homlokom. „Édesapám mi baj van? — Mondja!' — „Ágyhoz kötött a csalfa ősz; De gyógyít már Anyádnak gondja És a tudat, hogy hazajősz!" — Ágya szélére ültetett le És míg a tűzön forr a bor; Kérdést kérdés, szót szó követte. Anyám is kettőnkhöz hajol. „A bort mindig nagyon szerette. Most is meggyógyítja talán. A kór felett győz szívós teste! Sokáig éljen Jó Apám!” ZALA JÖZSEF Szerelemről ciripel a tücsök: cip-cirip, szeretszszeretsz-e még? Nem hallod? Hisz neked hegedülök. Vagy tán már mástól vársz Pedig hogy szeretted e dalt régen,, cip-cirip, mennyi csók járt ezért, s most már ki 'sem tekintesz az éjbeH ha ablakod alatt zeng zeném2 Kedves, sze'rettél, dm elfeledtél, cip-cirip, mért hittem néked én? . Ha nem hittem volna, most élhetnék gondtalan, s vígan szólna zeném. Tavaszi dal Hej, újra megjött a tavasz, vidám táncot farnak a nap. sugarak az égen. * A faluban a sók kamasz szív dobog a kabát 'alatt, s zeng a dal a réten. A lányok lenge szoknyája száll, fépül, akár a gálya a tavaszi szélben. S csók ha csattan, meg se moccan a fiókéit költő vad kacsa a nádszélen. Hej, Osztraván ... Hej, Osztraván, a bányamélyben magyar dal csendül s hull a falra, s ragyogni kezd a lámpafényben egy koromlepte bányász arca. Nehéz tüdőből száll a nóta és visszlumgtalan eleped, de ottfelejti, otthagyja égni egy arcon a sós könnyeket. A morva erdők barna lombját lefújja mind az őszi csend, de egy levél sem tudja, érti, hogy miért zokognak odalent. T estvér->búval nem kérdi itt a kohók füstjébe zárt világ: hogy, miért fáj egy lázas szívben a csallóközi rónaság. Dénes György. CSELÉNYI LÁSZLÓ VERSEIBŐL Tücsök-szerenád
