Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 11-12. szám - Mikus Sándor: Vergődés
rom összeütni ezt a dolgot, hogy kellő fényt adjak az első nagy nyilvános szereplésem nek, ez foglalkoztatott és nyugtalanított munkám közben is, ébrenlétben, álmomban egyaránt. A legjelentéktelenebb dolgokban is éceszt kerestem, csak hogy tündökölhes sek azon a bizonyos estén. Tudom, most ki nevettek magatokban engem, hogy ez a Vera micsoda hiú teremtés volt, de hát ezt csak ti látjátok így, akiknek nem volt módjukban ilyen bizarr dolgokkal összeismerkedni. Na hát, ekkor jött közbe egy különös dolog, ami egyszerre megváltoztatott mindent. Most is úgy gondolok rá, mint egy csodára, mit mondjak, olyasmire, amilyen az égből hulló manna volt az ószövetségi história szerint. Egy nap a főszerkesztőm egy na gyon intelligens úriembert hozott be a szo bába és bemutatta nekem: „Nézze, Verács- ka, itt van miszter Taylor, magyar nevén Szabó úr, most érkezett Amerikából lányával látogatóba, bizonyos kulturális tervei van nak, beszélgessen el vele és készítsen in terjút”. Na, ez volt a bomba! Mit mondjak nektek, mint a vizsla, úgy vetettém magam erre a különlegességre. Elhalványultak a Greta Garbóról szóló* pletykák (amelyek már kezdtek amúgy is unottakká válni), ha én erről az emberről, az égből esett ameriká- nusről ledöfök egy cikket! Sárgultak is a Kollégák, perceken belül izgatott jövés-me nés, suttogás támadt a folyosón s olyan siralmas ábrázatokat vágott mindegyik, mint a kárvallott cigány. Mind a séfre apgrehert- dált, hogy én kapom az ínyencségeket min dig. Ja kedveseim, a sváda! Mondta is a ziccredaktor: „Vera, maga császárnéi ma gasságokban van ezek felett az emberek fe lett.” No, nem teszem próbára a türelmete ket drágáim, elég az hozzá, hogy az interjú elkészült, siker volt és én közben megtud tam, hogy Taylor úr, aki munkácsi születésű volt, és adakozó kedvében lévén, holmi kul turális intézmény felállításának a tervével foglalkozott, valami nőegyleti otthont sze retett volna szülővárosában alapítani, — a lányát is hozta magával, egy cukorbaba táncosnőcskét. Én akkor nyomban elhatároz tam, hogy felkérem, szerepeljen a szerzői estemen, taylor úr rá is állt, csupán egy kis haladékot kért, hogy lányával aprólékosan megbeszélhesse, aki akkor rokonoknál tar-, tőzkodott Munkácson. Nem telt bele három nap (nem is volt sok időm a szerzői estig), s már megérkezett a kis missz, és megál lapodtunk, hogy három kis revűszámmal tar kítja a2 esetet, pro prímó egy balettfanfá- ziával, egy szteppel és egy maláji hastánc cal. Na, lett szenzáció, képzelhetitek. Ma sem tudom, hogy s mint, de az üzleti kira katok tele lettek a fotográfiáival, egymás sarkát taposták az emberek előttük, nem
