Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Július Dolanský: Dosztojevszkij halálának 75-ik évfordulója
Február 9-én 75 éve, hogy meghalt az egyik leghíresebb orosz író, Fjodor Michaj- lovics Dosztojevszkij <1821—1881). A Béke világtanács nem hiába sorolta nevét azok kö zé a nagyságok közé, akik előtt tisztelettel és csodálattal hajol meg az egész emberiség. Gorkij egyszer „Oroszország beteg lelkiis meretének” nevezte Dosztojevszkijt. És Vla gyimir Iljics Lenin nem sokkal a Nagy Ok tóberi Szocialista Forradalom után — 1918 augusztusában — Dosztojevszkijt azok név jegyzékébe javasolta, — az írók és költők között Lev Tolsztoj után mindjárt a második helyen —, akiknek, mint a szocializmus, a forradalom nagy tényezőinek emlékműveket kell állítani. Mivel érdemelte ki Dosztojevszkij ezt a ki tüntetést? Emléke miért él ma is? Az orosz iföld lángeszű írója a maga ide jében valóban az „orosz nép beteg lelkiis merete” volt. Máig is beteg lelkiismerete az egész kapitalista világnak, amely az író mű vében ugyanazt a feldűlt állapotot látja, mint amilyenben a Nyugat burzsoá társadal ma ma is hánykolódik. Dosztojevszkij a XíX. század izgalmas ko rában élt, amikor Oroszországban feltartóz tathatatlanul kibontakozott a forradalmi mozgalom. Személyes fejlődésére sorsdöntő nek, bizonyult, hogy kórházi orvos fiaként született és már gyermekkorát betegek kö zött töltötte. A hatalmas cári birodalom óriá si kórházhoz hasonlított akkortájt, amelyben az ország az erőszakos önkényuralom által fellobbantott lázban vívódott. Heves rázkó dások, betegség és halál úgyszólván gyerek kora óta kísérték Dosztojevszkij életútját. Négy esztendős korában Miklós, a véres cár letörte a gyekabristák felkelését. Akkoriban, — a miklósi reakció kegyetlen időszakában — Oroszországban komoly kérdésekről csak suttogva vagy példálózva lehetett beszélni. Mikor Dosztojevszkij tizenhatéves volt, meghalt az édesanyja. Két évvel később a jobbágyok agyonverték édesapját, Dosztojevszkij atyja kívánságára bátyjá val együtt a pétervári mérnöki főiskolán ta nult. ő volt az egyetlen mérnök a XIX. szá zad orosz írói között. De a mérnöki hivatás nem tetszett neki. A gyenge fiú egészségét aláásták a betegségek, RémMtomások és epi leptikus rohamok kínozták. Csupán egyetlen évig működött mint mérnök. Huszonhárom éves korában nyugállományba helyeztette magát. A fiatal nyugdíjas-mérnök a szabad író bizonytalan életpályáját választotta. A haladó orosz ifjúság körében akkor az utópisztikus szocializmus gondolatai terjed tek. Egy időre Dosztojevszkij is magáévá tette ezeket a tanokat. Nem volt nemesi szár mazású, nem volt földbirtokos. A szegé nyekkel érzett, mert jól ismerte azt a nagy nyomort, amelyben a nagyvárosi Pétervár peremének és rejtett zugainak lakói éltek. Innen merítette első elbeszélésének, a „Sze gény emberek"-nek az anyagát. Belinszkij, a kiváló orosz kritikus az elbeszélésről elra gadtatással nyilatkozott. Alig, hogy elolvasta, megkérdezte Dosztojevszkijt: „Érti ön egy általán, hogy mit írt meg? Tudatában van annak a szörnyű igazságnak, amelyre felhív ta a figyelmünket? Lehetetlen, hogy ezt húsz éves fővel megértse... ön előtt, mint művész előtt megnyilatkozott, megjelent az igazság, ajándékba kapta mindezt. Becsülje ezt az igazságot, maradjon hű hozzá és ak kor nagy író lesz.” Azt várták, hogy Dosztojevszkijben az orosz irodalom számára űj Gogol született, aki pétervári „Arabeszkjeiben“ először írta meg a nagyváros nyomorát. Azonban a „Szegény emberek” szerzőjének további el beszélései már nem arattak oly nagy sikert/ Dosztojevszkij gogoli humor hiányában ál- DOSZTOJEVSZKIJ HALÁLÁNAK 75-IK ÉVFORDULÓJA JÚLIUS DOLANSKY, a prágai egyetem 'tanára, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja.
