Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 10. szám - Barsi Imre: Prágába beszökött az ősz
A játszi szeptemberi napsugár még ka- céran siklik fel a prágai szépek kecsesen modellált lábain, melyeket bronzba öntött a paraszti nyár heve, de az aranyos város felett az azúrkékre már leheletszerű ezüst fátyol borul. A Stromovkában és a Petrinen vidáman kacagnak a szerelmes párokra a nyár láng vörös virágjai, a sarki gyümölcsárus asz talán a szőlőfürtök rozsdaveres, sárgáiba játszó és lila színei azonban már a Vencel- téri fák halódó leveleinek színpompáját tükrözik. A parkban olvasó fiúcska köny vére egy, még a nyárról álmodozó fa ejtett sőhajszerűen könlnyed levelet s a szigeti fák koronáiban halkan muzsikál a szél. Va lahol egy ódon torony órája lassan és únottan üti a déli tizenkettőt, akárcsak egy nyári szabadságról ma hazatért zenész a xylofonját, és a külváros egyik udvaráról Ízes szilvalekvár nyálcsordító szaga száll, leng és kering a levegőben. Prágába visszavonhatatlanul beszökött az ősz... Örök szerelmem Prága! Nekem egyformán a legszebb, verőfényben, hőpalástban avagy ködgúnyában. S nem hiába énekelték meg költők és zenészek, igyekeztek bűbáját vá szonra lopni festők, a „városok anyja” Európa legszebb városainak egyike. Nem vagyok barátja a ranglétráknak, de tapasz talataim alapján (bátran állítom: Prágával szépség tekintetében csupán Leningrád ver senyezhet. Hátha még megjártad volna kedves olvasó az aranyos város ódon utcáit és tereit holdvilégos éjszakákon, még mint bohó, szerelmes ifjú, a szőke és kékszemű He- lenkákkal és Libuskákkal, vagy mint költő és ió borivó a Malá Strana meghitt borozóit, iiol gyakran csendült fel a magyar nóta, akkor tán nem csodálkoznál vén fiúk sze relmes strófáin, legyenek azok csak akár pró zában elmondottak is. És az ember megint elzarándokol a szépség köbevésett emlékeihez, újból és újból végig- barangolja. a giribe-görbe utcácskákat, me- iMHlf S/fi BARS! IMRE; A kivilágított Károly-híd
