Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 10. szám - Jaroslav Opavský: Josef Kajetán Tyl (Halálának száz éves évfordulójára)
Josef Kajetán Tyl (Halálának száz éves évfordulójára) Rendkívüli, furcsa kor volt az 1848-as for radalmi év előtti idő. Egész Európában, Csehországban is minden erjedésben volt, új gondolatokkal és távlatokkal volt terhes a levegő. A fiatal, akkor még haladószellemü cseh burzsoázia nemcsak a feudalizmus bilin csei, a bécsi monarchista kormány, annak rendszere, hanem a sokkal erősebb német burzsoázia ellen is harcba szállt, hogy orszá gában magához ragadja a politikai és gaz dasági hatalmat és elérje a legteljesebb fel lendülést. E harcához megnyerte a cseh nép széles rétegeit, annál is inkább, mert ellen fele a német nemes, gyáros, földbirtokos volt, akikben a nép gyűlölt elnémetesítőjét, nemzeti szabadságának elnyomóját látta. Milyen viharos volt nálunk a légkör a pá rizsi júliusi forradalom és az 1830-as novem beri lengyel felkelés után! Mennyire fel élénkült a nemzeti élet! Már nemcsak a nyelvi egyenjogúságról van szó, hanem egye nesen a nemzeti szabadság kivívásáról. Fiatal cseh értelmiségiek kiváló nemzedéke indult harcba, s rövidesen hozzájuk csatlakozott az ifjú Josef Kajetán Tyl is. Alig volt több húsz évesnél. Nemrég érkezett mint diák Prágába Kutná Horáról, ahol 1808 február 4-én szü letett szegény iparos-muzsikus családban. A százezer lakost számláló Prága, mely ak kor nőtt gyorsan nagyvárossá, Tylt valóság gal elbűvölte. Ha a felvilágosodás korabeli nemzedék inkább dolgozószobája mélyén, csendben munkálkodott, a későbi fiatalság a nyilvánosság elé lépett és a tömegeket akarta megnyerni. Számukra a nép már nemcsak vonzó, romantikus idill, hanem el sősorban jelentős, társadalom-politikai té nyező, amelyet meg kell nyerni és nemzeti önérzetre kell nevelni. Ezzel a fiatalsággal lépett Tyl is a múlt század harmincas éveinek elején a nyilvános életbe. Mily végtelen sokoldalúvá fejlesztet te rendkívüli tehetségét rövid élete során ez a nemes, becsületes, bátortalan és érzé keny szívű férfi! A legjellegzetesebb vezető személyiség a harmincas és negyvenes évek Csehországában és éppen azért lehetett azzá, mert megérezte, felfogta, mire van szüksége a nemzeti társadalomnak és annak szentelte minden tehetségét, erejét. Csodálatraméltó, milyen fáradhatatlan Tyl! Egyre megújuló akarattal keresett és talált új utakat, hogyan hasson a nép legszélesebb tömegeire. Az irodalommal kezdte és ma, mint a cseh történelmi prózairodalom és kora élete kritikai-realista prózairodalmának ala pítóját és úttörőjét értékelik. Tyl újszerűén, korszerűen szervezte a nemzet társadalmi életét. Ilyen szerepet töltöttek be folyóiratai, a „Jindy a nyní” (Egykor és most), „Květy” (Virágcsokor), a „Vlastimil” (Hazafi), s ké sőbb a már politikai jellegű „Pražský posel” (Prágai hírnök) és a „Selské noviny” (Paraszt újság). Havlíček után Tyl a kor legjelentő sebb cseh újságírója és műkritikusa, s vele együtt a modem cseh újságírás megalapítója. Nem kevésbé jelentősek ebben a korban a cseh bálok, melyeket először Tyl kezdemé nyezett és rendezett. Azonban Tyl gazdag munkásságában a legje lentősebb és ma is legelevenebb helyet a szín ház és főleg színdarabirői munkássága foglalja el. „Tylnek a színház maga az élet. Társadalmi és nyilvános szereplésének, irodalmi müvé nek is csúcspontját jelenti, ez az ő élete, első és utolsó vágya, gondolata és szerelme” — irta Zdeněk Nejedlý. Tyl a színházban látta a nemzeti forradalmi célok megvalósításának leghatásosabb eszközét” „... a lelkiismerete sen, művészien és erkölcsi szempontból be csületesen irányított színházat a nemzet jobb iskolájának tartom, mint egy halom szépen megírt könyvet vagy hosszadalmas szónokla tot. A színház az élet és az élethez szól...” vallotta. A színházat tette a maga korában a nemzeti társadalmi élet középpontjává és mint színházi embernek, főleg mint dráma írónak egyedülálló érdemei vannak az 1848- as forradalmi események hatásos előkészíté sében. Tylt a színházhoz életre-halálra szóló kötelék fűzte. Mindent annak áldozott: a ka-