Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 10. szám - Vilém Závada: Névtelenül… (ford. Zala József) - Vilém Závada: Asszonyok… (ford. Zala József)
A Csemadok helyi és járási szervei kezd jék meg a népzenészek bevonásával a gyűj tőmunkát. Szervezzenek helyi, körzeti népi zenekarokat, azokat lássák el a mi szempon tunkból is értékes kottaanyaggal és első sorban a vidék sajátos, önállóan gyűjtött, jól hangszerelt dalanyagával. A járási székhelyek szórakozó helyein ezek a „szervezett és irá nyított” zenekarok játszanak. Dolgozóink ilyen segítségével — véleményem szerint ez a muzsika nálunk is ismét „édes lesz mint a méz, lágy mint a rózsaszirom és szilajon harsogó mint a fergeteg." Mi adja meg a népi zenélésnek azt a ma- gávalragadó erejét, ami e muzsikának majd nem biztos — és talán egyedüli — záloga, merülhet fel bennünk még a kérdés e gondo latsor lezárása előtt. Minden előadásnál az életörömöt vagy bá natot a legteljesebben kifejező játékosság ragadja magával a közönséget. A mondani való átélése teszi lehetővé, hogy a művész a tánccal, énekkel, színészi alakítással, vagy a zenével velejáró érzéseit, gondolatait is hozzáadja, kifejezi. A minden művészi interpretáció e feltétele a népi zenéléssel nagyszerűen érvényesül, mert ez az együttes mindig izzó átéléssel játszik. Sok finom rögtönzésszerű, változatos készséggel, variáló hajlammal, remek feszes ritmussal, vagy elomló, lágy szabad játék módon, gazdag hangerőbeli változatossággal muzsikál. A játékosok mindig újonnan meg elevenedő dallambeli változatosságot feszte len harmóniai leleményességgel teszik színe sebbé. Sőt, ha a klarinét remekbe készült cirádái és a cimbalom dús variációja és ak kordgazdagsága is felcsendül a kellő időben, akkor megszilárdul bennünk az a vélemény, hogy e muzsikálás kérdéseivel érdemes fog lalkozni. Mózsi Ferenc ... A szobát később árván járják, Mindent csak szemüveggel látnak; De hogyha gyermeküket bántják, Mind nőstényoroszlánná Válnak... ZALA JÓZSEF fordítása. Vilém Závada: n év lel énül... Nevem nem hirdetik plakátók. Színpadon rólam nem beszélnek. Közönséges ruhában járok, Ahogy a névtelenek élnek; Ők építették a régmúltba A várat, sáncot és piramist, — Hol fáraó álmát alussza >—; ... Vízvezetéket... katedrálist... A hadak útjára terelték. Helytállt, hol a hálál dühöngött. Az ellenséget szálig verték. A földgolyó jajongva dongott. SebbeVborítva hazajöttek; És váltást váltás követ már most. Mint hajdan, újra követ törtek, Felépítik a jsok romvárost. Nincsen szobruk, élők, vagy holtak! Nemik bronzba senkisem ,véste! A dicsőségre \nem gondoltak És mégsem mentek feledésbe! A hegy, hol újra erdősáv van ... A véráztatta barikádok ... > Fehér udvarok zöld határban... A művelt föld emlékszik rátok! Nevem nem hirdetik plakátók. Színpadon rólam nem beszélnek. Közönséges iruhában járók, Ahogy a névtelenek élnek. Arcomon öntudatuk jele! Szememből röppen fel az égre: Ismeretlen ezrek ereje, . A névtelenek dicsősége! ZALA JÓZSEF fordítása /-Asszonyok... Napjaikban hajsza-vihar dúl... Gcmd-niarta, ráncos arcuk, bőrük; Éjjel mind .szerelmesen jajdul, — Vad ragadozó lesz belőlük. —
