Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Marton József: Sonkászsemlye
hogy az egyik zsemlyét vitte el. Mi az igaz ság? Károlyi kelletlenül vonogatta a vállát. — Egy sonkászsemlyét már előbb meg ettem, de az nem számit, ellopta és tolvaj! — Károlyi, leülhetsz. Károlyi letelepedett, rákönyökölt a fradra és várt. — Kis Jóska — az osztályfőnök hangja közvetlenül csengett — miért loptad el Ká rolyi sonkás zsemlyéjét. Éhes voltál? Jóska arcizmai megrándultak, szemét le sütötte és nagyujja törött körmét nézegette. Nem, ma nem éhes, mert ebédelt, de az a sonkászsemlye már hónapok óta kísértette. Iskolába menve minden reggel a csemegebolt előtt vitt el az útja, és ekkor már a kira katban pompázott egy nagy tál sonkászsem lye s az ajtón át kiérezte a sonka ínycsik landó illatát. S azóta nem találta helyét, a sonka illata beleszövödött álmaiba, ajkán érezte s amikor bele akart harapni, felébredt, csörgött a nyála és elsírta magát. Ott szo kott bámészkodni a bolt bejáratánál és leste, hátha egyszer valaki kezébe nyom egy son kászsemlyét, de rendszerint” az lett a vége, hogy valamelyik segéd elkergette. Ilyenkor hazament és vad elszántsággal rágcsált egy darab kenyeret. Károlyi meg naponta sonkás zsemlyét uzsonnázott és ma már nem tudott tovább ellenállni... elvette... Az osztályfőnök hangja valahonnan messzi ről csengett feléje. — Kis Jóska, ha éhes voltál, miért nem kérted el az- egyik zsemlyét Károlyitól, biz tosan megosztotta volna veled uzsonnáját. Az utolsó padban egy jelentkező kéz im bolygóit a levegőben. — Mit akarsz, Nagy Laci — fordult feléje az osztályfőnök — Én csak azt, hogy Jóska kért tőle... tegnap is... de Károlyi kinevette ... és nem adta oda. Károlyi felpattant. Arcán a harag rózsái püffeszkedtek. — Na és, mért osztozkodtam volna, kap naponta ingyen tejet... különben is... ne tő lem kérjen, hanem az apjától! Az osztályfőnök leintette. — Jóska, nézz a szemembe! Jóska felvetette fejét. Az osztályfőnök sze mében megértést sejtett és,úgy érezte, hogy beszélnie kell, kipanaszolnia magát, talán meg is értenék ... Az ajtó hirtelen kitárult. Egy emberként állt fel az osztály. Az iskola igazgatója egy jólmegtermett, középkorú férfit tessékelt ma ga előtt, a tanfelügyelőt. Csenevész alakja szinte elveszett mellette. — Csak üljetek le — hessegetett a ke zével — folytassa az órát osztályfőnök kar társ. Mindnyájan leültek, csak Károlyi maradt állva. — Miért nem ülsz le fiam? — szólt rá az igazgató.
