Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Kaposi Edit: A színpadi néptáncművészet problémái
lesen kibontakoztató feldolgozás, kirobbanó temperamentum s népi humorral átszőtt, üde, fiatalos játékosság. Két nagyobb igényű kom pozíciójukkal szeretnék részletesebben fog lalkozni. Az 1955-ös országos egyetemi ver seny első díját (két hetes Balaton menti üdülést) a Hortobágyi pásztorképekkel nyer ték meg. A koreográfia végső formáját Szász Béla készítette el, de a gyűjtésben, a dalok válogatásában s a részletek kidolgozásában szinte az egész együttes részt vett. Több ízben hallgattak előadást a magyar pásztor- táncokról, a régi és a mai Hortobágyról, megnézték a felvett táncfilmeket s ezekről tanultak is. Máig fennmaradt erőteljes, vir- tusos pásztortáncainknak így méltó tolmá- csolcja lett a csoport minden egyes tagja. Az idei egyetemi évben jelentős művészi lépést tettek előre. A magyar táncmozga lomban úttörőjeként hozzáfogtak egy 20 perces táncos mesejáték színrevételéhez. A téma választásához most is az egész kollek tíva hozzájárult. A nyári szünidőben nép meséket olvastak. A legjobb ötleteket Bara bás Dénes szüzséje egyesítette. A zenei fel dolgozást Lányi István, az egyetem zeneka rának vezetője készítette el. A csoport mun kájához a Népművészeti Intézet Benedek Árpád, a Magyar Néphadsereg Színházának rendezője kérte fel patronálásra. A koreográ fia tanulása közben a színészi játék új felada tot jelentett az együttesnek. A mesejáték min den egyes alakjának a megvitatása, több szereplővel való kipróbálása új művészi ambíciókat mozgatott meg. Egészséges vita alakult a helyes jellemábrázolásról, a népi hős és a negatív figurák kérdéséről. Egyál talán tisztázni kellett a népmese helyét és szerepét a mai életben. A Székely Ferkó c. táncjáték a következő témát dolgozza fel: A királykisasszony — nem tudni miért — folyton sír. Sem az udvarhölgyek, sem a ki rály legényei, de még az öreg király sem tudja felvidítani. Hírnököket küldenek a világ négy tájára; aki kacagásra bírja a ki- A budapesti Marx Károly közgazdasági egye tem „Perenyei mulatság“ című tánca rályleányt, félországgal együtt a kezét is elnyeri. Akinek ez nem sikerül: fejét veszik. Elsőnek a kincsekkel megrakott tatár királyfi pályázik. Vad, erotikus tánca a leányban félelmet kelt és még keservesebben kezd sírni. Erre a király a tatárt lefejezteti. Má sodik kérő a tetőtől-talpig selyembe öltözött Burkus királyfi. Finomkodó, affektált mo dora, majd erőszakos ölelése undort és ha ragot kelt a leányban. Az ő feje is pallos alá kerül. Már az egész udvar zokog a király leánnyal, mikor furulyaszóval megjelenik Székely Ferkó és két életrevaló legénye. A székely legények virtusos táncát érdeklődve nézi a királyleány, de határtalan szomorú sága csak nem múlik el. Erre Székely Ferkó hirtelen abbahagyja a táncát s — mintegy a királyleányt utánozva — maga is zokogni kezd. Két legénye elérti a cselt s felkapva Székely Ferkó földhöz csapott süvegét, meg- játszák, hogy a könnyzáport abba fogják fel. Mikor a sapka „megtelt könnyel”, Ferkó át veszi a legényektől és hirtelen szembeönti vele a királyleányt, aki az egész udvarral együtt szívből kacag a tréfán. A legény ezt a kacagást hallva, kiveszi kebléből az ott rejtegetett piros rózsát és szerelmesen nyújtja át a mosolygó királykisasszonynak. A király áldása után az egész udvar átalakul lakodalmas házzá és mi is részesei leszünk a hetedhét országra szóló lakzinak.. — A téma tánccal és játékkal jól megoldható. A rende zés igen helyesen alkalmazkodik a népme séhez. A király és legényei székely haris nyában vannak és ügyesen járják a verbun- got. Székely nótákat dalolnak a királylány udvarhölgyei is. Az egész udvar levegője népmeséi. A tatár és Burkus királyfi tánca ügyes kontrasztot ad ebben a légkörben s azonnal érezzük, hogy nem lehetnek méltó párjai a leánynak: az ő világuk távoli ettől a világtól. Más erkölcs, más tánc járja itt. A jelentős művészi eredményeken túl be szélnünk kell a csoport széles hatósugaráról. A csoport gerincét a 4—5 éve táncolók al kotják, de éveiként az első évesekből mindig felfrissül az együttes és a Budapesten ma radt végzett hallgatók is visszajárnak a cso portba. A vidékre kerülők pedig rendszerint állomáshelyükön csoportot szervernek, vagy a helyben működő együttes munkájába kap csolódnak be. Szintén nyolcéves múltra tekint vissza a békéscsabai Balasssa Disz együttese is. A csoport tehetséges, fiatal koreográfusa: Bőm Miklós szintén Rábai Miklós tanítványa, ő egyben a Megyei Tanács táncszakembere is. Állandóan járja a megyét és a. magyar, szlo vák, román és német hagyományokat kutatva segíti a helyi tánccsoportokat. A Balassa Disz elsősorban ennek a színes, több nemze tiségű megyének, a forradalmi hagyomá nyokkal bíró Viharsaroknak akar hivatott tolmácsolőja lenni. Tagjai főképpen gimna zisták és ipari tanulók. Ennek a nagyon fia tal és mégis „öreg” együttesnek sok-sok szereplés áll a háta mögött. Az ország min den jelentősebb városán kívül a budapesti
