Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Duba Gyula: Kritikagyártó n. v.
igazán használható állapotba jutott. Hát a különböző felületi érdességek és szögletek, azokkal mi lesz? Bizony! Hozzászólásunk innen egyenesen az univerzális kritikagyalü alá fut, amely könyörtelenül lefaragja róla dudorait, szög letes kifejezéseit és esetleges kétértelmű csökevényeit. Sima és kerekképű lesz mint egy csecsemő és annyira ártatlan is. Nincs már veszély, hogy szereplésével megbotrán kozást vagy felhördülést fog kiprovokálni, nyugodtan használható. De a gyár jó hírne ve még további simító és csiszoló munkála tokat követel meg. Ezt a felelősségteljes munkát egy állandóan feketekávét szürcsölő értelmiségi dolgozó végzi, akiről, ha nem tudnánk, hogy az üzem egyik egyszerű mun kása, hát az ördög sem moshatná le róla, hogy nem valami napilap szerkesztője. Ha talmas mikroszkóppal vizsgálja a kritika sima felületét és a legparányibb egyenletlensége- ket vagy repedéseket is bekarikázza. Aztán egy sivítva forgó korongon, melynek kerüle tére filcdarabok vannak erősítve, a bekari kázott helyeket tükörfényesre csiszolja. Hátra van még a minőségi ellenőrzés. Na gyon elmés berendezés végzi a kész áru meg bízhatósági próbáját, egy kétszeres államdíjas mérnök találmánya. Lényegében két gépem berből áll, melyek egymással szemben fog lalnak helyet. Az egyik a kritizáló, a másik a kritizált, tehát a mérőműszer, amely mu tatja a bírálat kemény ségi fokát. A próba lefolyása a következő: Minden láda kész áruból kivesznek egy próbadarabot és bead ják a kritizáló gépembernek. Az megrágja, megemészti, majd az egészet határozottan gépkollégája arcába köpi. Erre az a kezében lévő kalapáccsal, az arcába permetezett anyagok maró hatásának megfelelően üt egyet a kritizáló fejére, természetesen az ütés erejét indikátoróra méri és így pontosan meghatározható az áru finomsági foka. Mint érdekességet megemlíthetem, hogy az álta lunk figyelemmel kísért gyártmány annyira kiváló minőségű volt, hogy a mérőgép nem kalapácsütéssel reagált rá, hanem elmoso lyodott, mint akit csiklandoznak és kedves kedve megsimogatta kritizálőja fejét. Hosszas kérésemre a gyár vezetősége meg engedte, hogy teljesen nyers és durva alap anyagból, minden csiszoló és tompító mun kák mellőzésével én formálhassak ki egy kritikát. Szörnyen kiváncsi voltam a hatá sára. Borzasztó volt! Abban a pillanatban, ahogy a bírálógép arcába fújta bírálatomat, a kri tizált képe eltorzult, szitkozódni kezdett mint egy káplár és kalapácsával olyat súj tott automata barátja pléhfejére, hogy sze gény koponya csörömpölve behorpadt. Az ütés erejét mérő indikátor mutatója őrült gyorsasággal forogni kezdett, mintha a világ végét jelezné. — Látja kérem — oktatott ki a főmérnök. — Ha ez a gyakorlatban törté nik és ön vágja ezt a kritikát valakinek a szemébe, most valószínűleg az ön makacs koponyáján ékeskedik ez a lyukacska. Mele gen ajánlom, fogyassza készítményeinket! Megígértem, hogy majd meggondolom. Csak az az egy bánt, hogy a gyomrom még egészséges, megemészti a vasszöget is és ennek ellenére már mostantól diétáskoszton éljek!
