Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - M. Aymonin: A mezítelen igazságot mondom J. P. Sartreról
addig űzi, amíg Veronika nyugodt megjegy zései le nem szakítják a hályogot a szemről. Amikor megérti, hogy éppen őt játszották ki és a pénzarisztokrácia és a kommunista- ellenes mágnások játékszerévé vált, más egyéniséggé születik újjá, eredeti sartrei hőssé vélik, lemond a szabadsága árán meg- v'ltott előnyökről és e1 nyben részesíti előbbi, közönséges bűnöző foglalkozását. Vi tán felüli, hogy a Mezítelen igazság magva a Veronika-Valera kettős. Mikor a játék vé- getér, a néző kiváncsi további sorsukra Sartre további új müveiben, akár ugyanaz zal, akár egyénileg megkülönböztetett arc cal fcgna'k ezekben szerepelni. Az az igaz ság, hogy a függöny nem mögöttük gördül le véglegesen, de Sibilot karrierjának nyo morult diadala mögött, mikor a Soir á Paris főszerkesztőjének léptették elő Jules Palo- tin helyére, akit Mouton, az igazgatósági tanács minden hájjal megkent elnöke bo- csájtott el. Az előadás ilyen fajta befeje zése, a kezdődő nap légkörébe beépítve, in kább mosolyt csal elő, semhogy mint ha ragunkat korbácsolná fel. Mert jól érez zük, hogy a jólelkű Sibilot nagy védnöké vel Moutonnal és a törtetek, akik körülfog ják, J. P. Sartre számára csupa halott lélek. A fejlődés perspektívájának még csak ár nyékával sem bíztatja őket. Ők végered ményben már tudják, hogy a jövőjük már mögöttük van, még akkor is, amikor pél dául Veronika atyja azt teteti, hogy hisz a szerkesztőség alkalmazottai fölötti ural mában. Mindegyikük tudatában van annak, hogy nyomorgásra ítéltetett, reménye az illúzió, hogy még bizonyos — semmiesetre sem hosszú — ideig megszokott, de már rendkívül zavaros tiszteletnek fog örvende ni hazug intrikáiból kifolyólag mindaddig, amíg visszavonhatatlanul eltűnik annak a korszaknak hatalmas örvényében, amely létrehozta. Természetes, hogy ma időelctti volna megkísérelni megnyugtató pontossággal meghatározni Sartre filozófiai álláspontját a marxista ideológiával szemben, de van itt egy dolog, amely rendkívül világosán bi zonyítja, hogy Sartre érett megfontolás után kívánt ilenni és lett a valóságban rendkívül tevékeny szövetségese a Dolgozók Pártjá nak. Végülis, hát nem jobb, ha a fát gyü mölcse szerint ítéljük meg, mint virágai után, amelyek élete tavaszán ékesítik? A Piszkos kezek bemutatása után Sartre már 1948-ban beismerte, hogy nem volt szándé kában a kommunista párt ellen irányuló művet írni, de egyszerűen néhány kérdés kiemelésére törekedett, amelyekkel bizonyos körülmények között találkozhatnak a párt- dolgozók. 1954 őszén elutazott Bécsbe és betiltotta színdarabja előadását, abban a hi- szembem, hogy a darab árthatna a kcmmu- nist párt tekintélyének. Ebből is észrevehe tő növekedő' ébersége a munkásosztály el lenségeivel szemben s ezen kívül kimondott kívánsága, óvni eme osztály legfelsőbb szer vezetét. Az effajta ténykedéssel maga Sartre pontosan kijelöli ontológiájának és erkölcsének új formáit. Éppen ezért, ez Sartre fegyelmezettség iránt érzett tisztele tének egyik legfigyeiemre méltóbb meg nyilvánulása, amelynek a komolyság nevé ben és küldetésének komolysága érdekében az egész jelenkori társadalomban, mind a kapitalistában, mind a szocialistában vala mennyi írónak alá kell magát vetnie. Tehát pontosan 1953. júniusa és az exisz- tencializmus eme teoretikusának emlékeze tes polémiája óta Albert Camussal a TEMPS MODERNES folyóirat hasábjain, amikor megírta, hogy a francia proletariátus va lódi képviselői a Nemzetgyűlésiben egyedül a kommunista képviselők, attól az időtől fogva, hogy hazája legtevékenyebb szelle meihez csatlakozott s amikor beállt azon férfiak és asszonyok millióinak hatalmas áradatába, akik irgalmatlan háborút üzentek a háborúnak, és síkra szálltak Henri Mar tin szégyenletes bebörtönzése, a Rosenberg házaspár kegyetlen meggyilkolása és az os toba rágalmak ellen, amelyek arra töreked tek, hogy a Szovjetunió és a népi Kína megvalósította óriási haladást eltorzítsák, — ettől az ideitől fogva Jean-Paul Sartre fel hagyott magányos elmélkedéseivel, melyet korábban saját, a világ kiváltotta fáradsá- gánaK elemzésére összpontosított. És ha ezt a lelkiismeretvizsgálatot folytatni is fogja, minden bizonnyal elégedettség tölti el, ha észreveszi saját fejlődésének eredményes ségét a többiek és egyszersmind önmaga számára is. Helyreigazítás. Lapunk előző számában közölt „Hazánk felfedezése” című cikkbe sajnálatos módon sajtóhiba csúszott be. „A Nagyságos fejedelem nyomában” alcímet követő bekezdő sorban 1668 helyett 1688 a helyes évszám. Szerkesztőség.
