Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8. szám - M. Beniuc: Forrósítsuk át az olvasók szívét
A CSEMADOK MŰVELŐDÉSPOLITIKAI FOLYÓIRATA 1956 augusztus US azt tartjuk, hogy az irodalom maga is az emberi megismerés egyik eszköze. ■ ■ Marxista-leninista tétel, hogy az irodalomban a megismerés a tipizálás által történik, vagyis a valóságnak művészi képekben való megtestesítése által. De mi több: mii azt tartjuk, hogy a típusalkcitás révén az irodalom nevelő-jellegű Is, vagyis arra hivatott, hogy pozitív irányba befolyásolja, alakítsa át az emberek tudatát. Amikor pedig a szerző a szocialista reaíizmus módszerével alkotja meg a típust, a szocia lista és kommunista társadalom építésiét szolgálja s az embereket kommunista szellem ben neveli. Ez az az irodalom, amely bennünket érdiekei, és nem más. Ezért tehát néhány nagyon fontos fogalommal kell tisztában lennünk, amikor leülünk írni. Mindenki előtt egyszer s mindenkorra világosan kell álTania annak, hogy a tipikus nehi a valóság fényképmásolatia. A tipikus a valóság fejlődéstörvényeinek mély ismeretét, e törvények történelmi- társadalmi szempontból s konkrét esetekben való bemutatását, és a konkrét helyzetek ben való egyénítést tétélezi fel; mindez természetesen a sajátos művészi hajlamoknak, az egyéni stílusnak, a sajátos kifejezési módoknak megfelelően történhetik, a kommu nisták merészségével és bátorságával keresve az új és merész formákat. Országunkban ma számtalan megtörtént eset kínálkozik megírásra, olyan esetek, ame lyek valóiban érdemesek arra, hogy felmutassuk, tanulmányozzuk és az élet igazságának megfelelőien művészi formában fejezzük ki őket. Itt a teljes (igazságról beszéltek, arról, hogy mindent úgy mondjunk el, ahogy van. Az is a teljes (igazsághoz tartozik, amit Buda elvtárs mondott el, az, hogy ama magaskohót nem a megengedett 16 nap alaítt hegesz tették meg, hanem 16 óra alatt, mert a munkát kommunisták végezték. íme, egy olyian új, teljes igazság, amely megérdemli, hogy beszéljünk róla, bár még nem tekinthető ál talánosán elterjedt jelenségnek. Ebben az országbein nemcsak kommunisták élnek, de ez az új jelenség, amely tipikussá válik országunkban, mégis csak a kommunizmus, a kommunista ember, az az ember, aki a többi emberekétől elütő, sajátos életfelfogásával nem hátrál meg a nehézségek előtt, a legnehezebb helyzetekben sem hajlandó belenyugodni abba, hogy valamely feladat megoldására a régi módszernél nincs jobb módszer. Valóságunkban a tipikus természetes«! nagyon kylönbözŐ formákban és gyakorta nyi latkozik meg. És az életből a könyvekbe kell hatolnia. Az írónak nem az a feladata, hogy lemásolja a valóság egy-egy alakját s a fényképüket tegye könyvéibe. Saját tapasztalatomból mondom: egy ember valamennyi lényeges voná sinak bemutatásához az általános emberismeretből leszűrt vonásokat ás hozzá kell adni s ennek segítségével rajzolni meg a jellemeket. Ha egy arany fülbevalót akarok készíteni a homokból, cftak az erenysze'mcs'é'ket válogatom ki és a megolvasztott aranyszlemcsékbőf készítem el az ékszert. Ebben a vonatkozásban azt hiszem senki sem téved oly nagyot, mint az, akinek az a benyomása, hogy a könyv nem az éleit teljes (igazságát tárja fel, ha anyaga nem ellen- órizhetÓ a terepen. Ez az eljárás nem új. Mióta a világ Világ, alkalmazzák az írók és mindig is alkalmazni fogják, amikor a tipikust akarják megragadni. És a tipikus nemcsak a mi korunk sajátos sága. t - / E gy másik olyan kérdés, amely érdekel bennünket: a ritka és a gyakori esetek kér dése. Nyilvánvaló, hogy a kapitalista társadalomban több az „üzletember” és kevesebb VI. évfolyam, 8. szám ifMw Forrósítsuk át az olvasók szívét M. BENIUC (ROMÁNIA):
