Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Turczel Lajos: Egy költő útja
Bábi új kötete egy értékekben egyre in kább gazdagodó és a hibáit mindinkább maga mögött hagyó költő második komoly és felfigyeltető bemutatkozása az olvasó- közönség előtt. Könyv, amely egyformán ör vendetes gyarapodása a költőnek és a szlo vákiai magyar lírai folytonosságnak. Könyv, amely már nemcsak távolságot jelző ki lométerkőnek számít a kibontakozáshoz ve zető úton, hanem olyan állomásnak, ahol már eredményeket és maradandó értékeket is raknak ki. Szeretettel és figyelemmel kell kísérnünk ennek a nem mindennapi tehetségnek a további fejlődését és segítenünk kell neki a költői és emberi fogyatékosságok levet- közésében is. Aki írásain kívül, személyesen ismeri Bábit, az tudja róla, hogy tervektől égő, gyötrődő és tépelődő lélek, akit állan dóan nagy emberi, népi és művészi kérdé sek hevítenek. Ez a nagyfokú szellemi kon centráltság aztán a költő „prózai életében” A szofista csűrés-csavarás helytelen és rosszakaratú kritika a „különcködő” Bábi- val szemben. Viszont az ő részéről sem kielégítő az ilyen verses elintézés. Bábi nak is komolyan önmagába kell néznie és a bántó érdességeket kemény önfegyelem mel kell a viselkedéséből kiirtania. Az el lenkező esetben az a veszély fenyeget, hogy — a szofisták hathatós támogatásával — belejátsza magát a „kivertség” érzésébe, vagy olyan „magános farkas” féle attitűd be, ami a polgári világ művészének volt sokszor a felvett, vagy rákényszerített sa játja. Erre pedig a mi világunkban nincs szükség és az ilyesminek a kialakulását meg kell akadályozni. Ezek a sorok itt Bábiről nem utolsó sor ban azért íródtak, hogy a költő körül mél tatlanul hallgató és már a „kivertség” lát szatát is keltő közönyt és csendjét áttör jék. És ráirányítsák az olvasóik és a kritika figyelmét újból arra a költőre, akitől már első jelentkezése alkalmával is sokat vár tunk. Most tehetségének itt elemzett újabb bizonyítéka után feljogosítva érezzük ma gunkat arra, hogy felemeljük Bábival szem ben az igényünket és további útján az űj szlovákiai magyar líra méltó reprezentán sát várjuk benne. hevenyében és a vers gondolatához hozzá sem alakítva. Bábinak különben sincs szüksége erre a régies szimbolikára. Költői nyelve, erőtel jességében, masszivitásában, ilyen segéd eszközök nélkül is nagyon kifejező. Annál meglepőbb ez, mert Bábi nyelve egyszerű és nem színgazdag. Festő módján gondol kodva azt lehetne mondani, hogy a nyel vezetére a fehér és a fekete szín alkal mazása a jellemző. Ez annyit jelent, hogy Bábi a költői színhatást: a pátoszt leg gyakrabban nem válogatott, keresett jelzők kel éri el, hanem egyszerű, színszürke sza vak mesteri gondolattársításával. Ez még szerelmi verseire is jellemző, amelyek kö zött, természetesen, jócskán akad kivétel is. Ezt azért sietek kijelenteni, mert nem szeretném, ha valaki fenti fejtegetéseimnek ellentmondva például a „Hiába kérdem" cí mű verset olvasná a fejemre. Itt aztán a színszürke Bábi alaposan kárpótolja magát. Szedjünk csak egy csokrot a jelzőiből: — friss ezüst forrás, lilás köd, haragos zöld fű, arany kalász, szivárványos szökőkút, könnyes dallam — és bámuljunk el ezen a viliodzó színpompán. Egy artisztikus vers ez, és nekem a mondottak után úgy tűnik fel, mint lényeges, hetyke izomját szás, „én ezt is tudnám, ha akarnám" féle erőpróba. „Már itt is, ott is emlegetnek, pletykát szórnak a verebeknek. Szidnak, ha olykor jót is tettem, dicsérgetik a rosszat bennem. Bolondnak néznek a bolondok, csűrik-csavarják, amit mondok,” sokszor az úgynevezett jó modornak és ud variasságnak ellentmondó apró anarchikus viselkedési furcsaságokban ütközik ki. Ezért sűrűn halljuk Bábival kapcsolatban a „kü lönc" jelzőt. Bábinak ez a különcsége nem a feltünéskeresők öntetszelgése, hanem egy forrongó és kereső lélek mechanikus és ref lex-szerű felületi megnyilvánulása. Azt okozhatja azonban, hogy elriasztja tőle, vagy szembeállít vele jóakaratű, de érzéke nyebb embereket is. Tehát nemcsak a köl tő őszinteségétől félő és ezért a „különc ködéseit” előszeretettel kipellengérező „szo fistákat”, akik ellen a versében jogosan fa kad ki:
