Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1956 / 5. szám - F. X. Šalda: Kosút - Gyurcsó István: Az emlékezés jegyében

A tekintetes bíróság.

A kosúti sortüz áldozatainak sírjai.

— Miért? — kérdezem.

— Ez volt az egyetlen hamis tanú a tár

gyaláson huszonöt évvel ezelőtt. Azt ha-

zudtattak vele, hogy fel voltunk fegyver

kezve. Mocsok. A tárgyalás után engedélyt

kért pisztolyra és gyakorolta a céllövésze

tet. Pedig ha bántani akartuk volna, nem

védte volna meg semmilyen pisztoly. Nézze

meg. Csak rá kellene fújni és belefordul

na a Dudvágba. Akkor is ilyen idétlen volt.

Híres nagy paraszt. Dudás Dani!

Köpne egyet. De tartja magát. A végén

már nem is nekem beszélt. A huszonötéves

indulat lökte ki belőle a szavakat. Nagy

darab ember a beszélő. Nevét nem kér

dezem. Nem illő ez. Három Dudás Dani is

kitelne belőle, pedig egykorúak lehetnek.

Nem szólok semmit. Szent a nemes in

dulat, a jogos harag. Három meghalt mun

kás vére forrósítja a kimondott szót.

Az út egy kicsit jobbra hajlik. Balra a

temető van.

— Itt feküdtek a csendőrök — mutat

ják az árkot — minden utat elálltak, hogy

senki be ne jöhessen a gyűlésre.

Vizkelet felé nézünk. A két falu már

majdnem összeér. Nem tudni melyik vonzza

a másikat. Az egyforma küzdelmek köze

lebb viszik egymáshoz az embereket és ha

építenek, akkor a házakat is.

A temetőkert mellékbejáratát nem zárja

kapu. Az út keskeny, egymásután megyünk.

Jobbra, balra a nemesek sírkövei. Márvány

emlékek, aranyozott betűk. Közéjük ékelve

apró fakeresztek.

— Itt vagyunk.

Előttünk három, homokból, cementből

öntött sírkő. Rajtuk nevek, évszámok. A

születés különböző. A halálozás egyforma.

„A pünkösdi sortűz áldozatai. 1931. má

jus 25-én.”

A sírkövekbe karcolt betűk jobbra-balra

dűlnek. Az egyszerű vésnök tiltott dolgot

cselekedett, amikor megjelölte a halál okát:

„A kosúti sortűz áldozatai.”

Nem nézünk egymásra. Gondolataink kö

zött keresgélünk, hogy valamit mondjunk.

Az egyik kísérőm, hogy ne kelljen beszél

nie, a sírkövek kopogását vizsgálja, nagy

bütykös ujjaival matat rajtuk. Hümmög.

Hogy meg kell javítani? Talán azt, tálán

mást.

Az emlékektől nehéz elszakadni. Félém