Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Vladimír R. Altmansky: Útmutató Kongresszus
A Lomonoszov egyetem Moszkvában ni. Egyszerűen, célszerűen és szépen építeni azonban nem könnyű dolog. Arról van szó, hogy az eleganciát a zománcozott kerámia, tégla, nem bántóan rikító ornamentika al kalmazásával kell elérni, nem pedig oszlop sorokkal, szoborcsoportozatokkal, árkádokkal és felesleges boltívekkel. Az építészeknek nem szabad idegenkedniök az előgyártást szolgáló gépektől, akadályozniok a gépesítést, amely megkönnyíti az építészetben dolgozók munkáját. Éppen ellenkezőleg, egyre nagyobb figyelmet kell fordítaniok az újításokra, ma guknak kell olyan javaslatokkal előállniok, amelyek gyorsabbá és gazdaságosabbá teszik a munkát, meg kell találniok a módját an nak, hogy miképpen lehet a legmegfelelőbben egységesíteni az iépítés különféle elemeit. ^1 oha a szovjet építészeknek a kong- resszuson elhangzott bírálata rend kívül szigorú volt, ez a bírálat nem jelent fejvételt. A cél csupán az volt, hogy szét zúzzák az elefántcsonttornyot, amelybe né hány szovjet építész el akart rejtőzni, azok az építészek, akik elszakadva a haladó építé szet módszereitől a házak potyemkini díszí tésében tobzódtak. 4. bírálat szükséges volt — nem csupán azért mert az önbírálat mellett ez a legéle sebb fegyver minden fogyatékosság kiküszö bölésére, de abból az okból is, mert azok az emberek, akik a szocializmust építik és a kommunizmus küszöbén állnak, nem eléged hettek meg az építés eddigi helyzetével és gyorsaságával. Ezek az emberek egyre ki tartóbban követelték, hogy mind rugalma sabban tegyenek eleget szüntelenül növekvő igényeiknek a kényelmes, kellemes és szép lakást illetően. Uz a cikk, amely megkísérli, hogy esz szegezzen néhány tényt, amely a szo cialista építészet körüli vitában hangzott el, nem igényli magának a jogot, hogy az egész fejlődés tévedhetetlen értékelésének tekint sék. Nem szándékoztam ítéletet mondani különböző kérdésekben. Egyedül arra töre kedtünk, hogy nyomán mennél több véle- ménynyüvánítás hangozzék el mindarról, ami közvetve, vagy közvetlenül összefügg az épí tészettel, az építészet helyzetével hazánkban és a baráti külföldön. Meggyőződésem, hogy valóban sok ilyen kérdés akad. Csak hozzá kell látnunk megvitatásukhoz, bírálnunk kell a fogyatékosságokat tervezésünkben, Sépítő- anyaggyárainkban, a laboratóriumokban vagy egyenesen az építkezéseken, amelyek a Cseh szlovák köztársaságban a lipeni és orlíki gá taktól kezdve, Ostraván és Žiar nad Hrono- m -n keresztül egész Hencovceig és Sabitr.»vig szerte folynak. Ehhez csupán bátran ki kell állni, úgy ahogy a szovjet építészek is kiáll tak II. Össz-szövetségi kongresszusukon no vember végén és december elején. A Szov jetunióban is azért kerültek szőnyegre ezek a fogyatékosságok, hogy meginduljon a vita körülöttük. Azért, hogy pontosan megállapít sák, hol és milyen hibák fordultak elő, hogy eltávolíthassák őket, és hogy a jövőben ilyen hibák meg ne ismétlődjenek. Ezen a téren sem szabad egyről megfeled kezni: minden cselekedetünknek csupán ak kor van értelme és jelentősége, ha egy pil lanatra, sem tévesztjük szem elől, hogy cé lunk az ember jólétéről való gondoskodás, ha mindig arra fogunk törekedni, hogy életünk napról-«lapra szebb, gazdagabb, jobb legyen! , Vladimír R. Altmansky
