Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 5. szám - Pozsonyi Májusok - Bányabárók és felügyelők nagyobb dühére 1931 május 1. Rozsnyón
Alacsony béreket is fizettek, szakmunkás alig keresett meg 260—300—350 koronát. A leg több, ami létezett, 450 korona volt, mert csak négynapos munkahetek voltak. Ami kor aztán arra a szép reggelre virradtunk, május elsejére, tele volt a város munkás sal, hiába volt a bányafelügyelők, meg üzem vezetők perzekúciója. De kijöttek az éhség- blokkosok is, úgy hogy már a felvonuláson voltunk vagy ezerkétszáz—ezerháromszázán. A naggyülés helyén már többezren. Hogy pontos legyek, az úgy zajlott le, hogy a szocdemek megrendezték reggel kilenckor a maguk tüntetését, felvezette őket a te lepi zenekar, amelyik aztán otthagyta őket a nagygyűlés színhelyén, pedig azok megfi zették a zenét, és jött értünk. Szóval a mi zenekarunk volt igazán, a kommunistáké. Mi a városi villanytelepnél gyülekeztünk, s a volt Masaryk-térre, a mostani Bányászok- terére vonultunk. Az egész tüntetés „Harc a burzsoázia megdöntéséért, a háború el len, a szovjet hatalomért” főjelszó jegyében zajlott le. A főelőadó Steiner Gábor volt, akit Rozsnyón még az ötéves kisgyerek is ismert. Beszédében a munkanélküliség meg szüntetését, a munkabérek felemelését kö vetelte s harcba szólította a bányászokat követeléseik megvalósítására. Gyönyörű volt a mi népgyűlésünk. Tele voltunk zászlókkal, standardokkal, az ifjúmunkások, a lányok piros nyakkendőben, fehér blúzban, az asz- szonyok piros blúzban, sötétkék szoknyában, a férfiak meg piros biciklikkel vonultak fel. A zenekar felvezetett a nagygyűlésre bennünket, ott kivárta végét, eljátszotta az Intemacio- nálét és délután a Sajó-fürdő kerthelyiség ben a népünnepélyen is nekünk játszott. Persze, nem folyt ez le egészen símán, mert a rendőrség mindenhol igyekezett za varni bennünket. Mi meg a szocdemek nagy gyűlését. Igaz, hogy azt már nem is nagyon kellett, mert még a felvonulásukon meg- csúfolta őket Fábry kecskéje. Volt ennek a Fábry Pistának, vagy Józsinak, már nem is tudom melyiknek, egy kecskéje, egy ki- A gömörhorkai cellulózegyár demontálása- kor csendőrszuronnyal meggyilkolt ismeret len elvtárs 1933-ban. raffinált vén dög. Ha az zenét hallott, nem bírt megmaradni egy helyben, már szaladt a zene irányába. Akkor is, mikor a szoc demek vonultak fel zeneszóval, a Fábry kecskéje csak száguld .egyenesen a rezes banda elé, a menet elejére és ott ballag az élen. Mink erre aztán rájuk kiáltoztunk: „Nézzétek már, a szocdemeknek új szená toruk van!” Lett erre nagy ribillió, de ka róval se bírták elzavarni a menet éliről a kecskét. — No akkor éppen Dérer igazságügyi mi niszter volt a főszónokuk, mink meg bele kiabáltunk a beszédébe^ ami nem volt más mint demagógia, munkásszédítés, sárgapo litika. Azt fecsegte, hogy nem kell moszk vai parancs, a munkások békés úton is megkapják követelésüket — mi meg rá kiáltoztunk, hogy elég a gyalázásból, ne rombolja a munkásegységet, s ezért aztán becsukta a rendőrség Fábry Ferencet, La RAJZOLTA ZÁBRÁDI
