Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 5. szám - Bábi Tibor: Új diadalt érlel - Régi harcos májusok (Írták és összeállították: Babos László, Barsi Imre, Fábry István, Mikus Sándor, Roják Dezső, Szily Imre) - Prága 1890 Május 1.
BÁBI TIBOR Űj diadalt érlel Száron maradt a búza, szörnyű nap és kánikula verte bár a határt: bitang úri gőgre istennyilául sztrájkot küldött a párt. Megállt a vonat s a fürge villamos, árnyék borult sók fényes úri lakra, ha éj közepén elapadt az áram — mert a párt akarta. Szökött a katona és lázadt a rab, eggyé forrt a falu s a városperem. Nagy pártunkkal menetelt a nagy idő és a történelem ... Nyomorúságban, harcban, háborúban a párt mindig egy volt s egy lesz a néppel. A párt hű, erős. A párt győzött s ma új, nagy diadalt érlel. Vele menetel a mag, a vas, a szén, és vele mennék mind a mai napok — megostromolni a mindent ígérő, nagyszerű holnapot. RÉGI HARCOS MÁJUSOK A csikágói szénatéren kezdődött. És azután a II. internadonálé párizsi határozata óta Hamburgtól, Prágán és Moszkván keresztül Tokióig, évente vé- gigviharzott az elnyomottak frriájusi tüntetése a szabadságért, néha egy darab kenyérért... Vörös szívekkel és vörös zászlókkal. Angolok és csehek, németek és bolgárok, szlovákok, magyarok és oroszok... j/meneteltek, forradalmi induló kat énekelve. A hatalom sáncain belüllevők karddal, szuronnyal, ólommal vá laszoltak és megcsörrentek a bilincsek if. De a nagy magyar, jövőbe látó, költő akkor így énekelt: „Örüljön ma minden bilincses többi Van még, aki magyar földön szabad, Mert a tavaszt nem tudták megkötözni S a Május mégis ír, izgat, beszél/” Igen, a Vörös Májusokat nem tudták bilincsbe verni *sem dollárpápák, sem cárok, sem sváb szolgabímk. A Május győzött és vérvörös lobogói mint da gálykor tenger lepik el a világ városodnak virágos \utcáit és tereit! Diadalmas és örömteljes Május elseje alkalmakor tekintsünk vissza néhány harcos és a proleüárvértől még vörösebb Májusra, hogy jobban tiszteljük és szeressük a mai szép, szabad Májust és azokat, akik ezt nekünk kiharcolták! „Szabad Május szabad és szánt tömegje virágok alatt csókolózzatok.n Prága 1890 Május L A „MAMINKA” Menjünk csak a prágai Újváros egyik csendes része felé, a Vojtěšská utcai Čer- ny-vendéglőbe. Látogassuk meg a nyolcvan kétéves Černá elvtársnöt. Kérdezzük meg, hogy ünnepelte Prága népe 1890 május el sejét. Anna Černá ugyanis már akkor — tizenhatéves korában — résztvett a május elsejei felvonuláson, népgyülésen és a dél utáni mulatságon. — Édesanyám gyengélkedik, fent van az emeleti lakásban — mondja a fia és egy- kettő, máris nála vagyunk, az egyszerű, mosolygóképü, gondosan hátrafésült kontyű anyókánál. Beinvitál a hátsó szobába, leül az ágya szélére, mi mellé, mint régi jő ba rátok. Itt nagyobb a csend, jobban lehet beszélgetni. A hosszúkás falon néhány fény kép. Középen Gottwald elvtárs és vendéglá-
