Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Geréb György: Komenský Ámos János a magyar kulturális fejlődés előfeltételeiről
ba is venném magamra, a szomszédi szere tet arra kényszerít, hogy nektek, kedves szomszédok, magyarok, mások előtt taná csoljam, hogy jő és rossz tulajdonságtokat jobban ismerjétek, azokat növelni, ezeket kisebbíteni törekedjetek“. (Gulyás József ford.) Pontokba foglalja a művelt nemzet jellemző vonásait. Bizonyítgatja, hogy le hetséges a nép széles köreire kiterjeszte ni a kultúra, irodalom, tudomány, művé szet áldásait. Ehhez azonban — írja a 7. pontban — emberibb bánásmód szükséges a nép gyermekeivel szemben, új iskolák kellenek, amelyek befogadják a jobbágyok gyermekeit is, fiúkat lányokat egyaránt. A kultúra terjesztésének másik feltételéről, a Könyvekről, az értelmi képzés eme fö— eszközeiről c. beszédében szól. Könyvtára kat kell alapítani, hogy mindenig könyvek hez jusson, mert így terjed el a legszéle sebb körben a tudás, a műveltség. II. MI AZ , OKA annak, hogy mindezideig Magyarországon kultúráról alig beszélhe tünk? Ennek okait Komensky A nemzet szerencséje c. röpiratában foglalja össze. A szerencsés nemzet népes, földjét idege nek nem lakják, békéjét meg tudja védel mezni minden támadással szemben; békes ségben él saját nemzetéből származó ve zető mellett, „nem hajtja övéit a szolgaság jármába, hanem megtartja őket szabadsá gukban.“ (Orbán Gábor ford.), virágzik a gazdasági és művészeti élet, anyagi bőség sarjad a szorgos, munkás kezek nyomán, tökéletes a vagyonbiztonság, és a minde nütt fellelhető iskolákban erkölcsre, huma nizmusra, a kultúra ápolására nevelik az ifjúságot. Magyarországon azonban siralmas a helyzet — állapítja meg szomorúan az író. A szerencsétlenség „hármas forrásból: a restségből, a tehetetlenségből és ínségből származik.“ A XVII. századbeli magyar közállapoto kat a kettős irányú elnyomás jellemezte: egyik oldalon a Habsburg uralmi rendszer és a másikon ezen felül a főurak önkényes- kedése a néppel szemben. A nemzet sze rencséje egyenesen harcba szólítja II. Rá kóczi Györgyöt, a Habsburg-ház, a cseh és magyar nép, közös ellensége ellen. (Nem ok nélkül keres kapcsolatot Bán Imre ezen az alapon Komensky és Zrínyi között. Iro dalomtörténet 1950. 4. sz.) „A nemzet sze rencséjének egyik feltétele — írja Komen sky — honi király, aki vérrokona azok nak, akiken uralkodik,'“ A török betörései ellen Hunyadi vitézségét példázza, aki „a török egész erejét szerencsésen feltartóz tatta, támadását visszaverte“, s arra buz dít, hogy a magyar keljeri fél és rázza le magáról a Habsburg jármot. Komensky azt szeretné, há a magyar nemzet erős, köz ponti hatalrriát teremtene meg nemzeti ki rály vezetésével. Ez biztosítaná számára az egyetlen lehetőséget-, hogy megszaba duljon az idegen iga alól, § független, sza bad országként utat nyisson a. polgári mű velődés, „gazdagodás“, egyszóvál a tőkés ipari fellendülés, s az ennek nyomán ki alakuló nemzeti kulturális haladás félé. AZ IDEGEN ELNYOMÁS MELLETT má sik szerencsétlenség, hogy nem sokat tö rődnek a „közjő“-val. Belső perpatvar, el lenségeskedés, gyűlölet szakítja szét a ma gyarságot. Merész és nyílt szóval kimondja, hogy a magyar nép szörnyű jobbágysorsban él, s mivel a nemzet gerincét alkotja, mos tani elnyomott állapotában nem várható az egész nemzeti felemelkedése sem. „Erő szak uralkodik mindenfelé, egyik ember el nyomja a másikat". Szégyenkeznünk kell az utak elviselhetetlen állapota miatt:»min dennapos az útonállás, rablás. Nem védi törvény a jobbágysorban lévőt, sérelmeire nem kap jogorvoslást. „A teljesen tudatlan népet súlyos alárendeltségben, a szolga ság igájában tartják,“ — bírálja keserű szavakkal az elmaradott, feudális közálla potokat. Ilyen körülmények között azután „az ártatlanság nem találja meg a maga védelmét, a gonoszságnak messzeföldön nagy a hatalma.“ Ilyen körülmények között nem lehet boldognak nevezni a nemzetet, hiszen a szerencsének legkisebb mértékű előfeltételét sem biztosítják a közállapotok. „Az a nemzet veszti el szerencséjét, sza badságát, mely szolgaságba hajtja saját fiait“ — vonja le a végkövetkeztetést: Ezek a megállapítások a műveltebb, magasább- fokú kapitalizálódási folyamatot elért, na gyobb iparral, kereskedelemmel, tanulság gal rendelkező országokat bejárt nevelő, szívből jövő tanításai a magyar nép szá mára, intő szavak a feudális jelenre s kri tikai biztatások a kialakuló jövőre vonat kozólag. A nyomor, inség oka, hogy az ország gazdasági állapota lesüllyedt. Vannak ter mészeti kincseink, de idegenek aknázzák ki — állapítja meg. Idegen érdekek szol-* gálatában állnak a bányák, s a gyarmati sorba taszított nemzet kiszolgáltatja érté keit. „Van ugyan drágakövünk, aranyunk, ezüstünk, de a föld gyomrában, s más gondjára bízzuk, hogy onnét titokban vagy nyíltan kibányássza: mi magunk az ilyes mivel nem törődünk. A gazdasági élet sza bályait, a boldogulás útját nem ismeri a
