Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Ágh Tibor: Népművészeti mozgalmunk fejlődéséről
Népművészeti csoportjaink gc^nbajmódra szaporodnak, különösen a tám: csoportok száma növekedett az utolsó időben. Legjobb bizonyíték erre a szemléken résztvett tánc- csoportok száma, ha tekintetbe vesszük, hogy 1952-(ben csak 36 tánocsoportunk volt, a múlt évben pedig a szemléken összesen 88 tánccsoport szerepelt Ezt főleg annak kö szönhetjük, hogy a közelmúltban több tánc- körvezetői tanfolyamat rendeztünk, ahol a résztvevők megismerkedtek népi táncaink alapelemeivel s a táncok leírássá Vali, olvasá sával. Az előadásokon sok fiatal csoport mutat kozott be, sőt voltak együttesek, melyek határozottan a népművészeti bemutatóknak köszönhetik megalakulásukat. Természetes, hogy ezek az együttesek csak kezdetleges számokkal szerepeltek- Szükséges volna ezekkel az együttesekkel külön foglalkozni és segíteni őket, hogy az ezévi szemléken nívósabfb számokkal szerepelhessenek. Ha már a táncnál tartunk, meg kell állapíta nunk, hogy a legnagyobb sikert a bemuta tókon azok a tánccsoportok aratták, melyek eredeti, tehát falujukban vagy környékén élő vagy élt szokásokkal szerepeltek. Pl. Kis- gyaranat, Martos srtb. Itt viszont meg kell állapítanunk, hogy ezek minden beavatkozás nélküli s néhol' egészen natura lisztikusam ható táncok. A martoslak például lakodalmasukat úgy ad ták elő, mint évekkel ezelőtt, Budapesten a Gyöngyösbokréták idején. Sőt azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy rosszab bul adták elő, mert azok a táncosok, akik akkor járták, ma már nem táncolnák, a fiatalok pedig nem jól tanulták meg tőlük. Ezt a megállapítást a martosa idősebb kor osztály ás igazol ja. Főleg ezeken a helyeken volna szükség a szakemberek (beavatkozására. Közkinccsé kéne tenni a martosa és a többi vidék jel legzetes táncainak sajátos elemeit. Ez per sze csak úgy lehetséges), ha szakember dolgozza fel és alkot ezekből új tándkoreo- grafiát Nagyon sok táncegyüttes lépett fel saját tánckompozáoióval. Egyes fejlettebb együtte sek cselekményes táncokkal is szerepeltek, például a lévai táncegyüttes az „Este a karámnál“ című tánccal, továbbá a színai és tornai együttesek. Ez a jelenség nagyon örvendetes és ha tározott fejlődést mutat tánckultúránkban. Ezeknél az együtteseinknél is nagy szükség lenne a szakmai irányításra. összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy tánc csoportjainknál hatalmas számbeli szaporulatot észlelhetünk. Ezek után már az lenne a feladatunk, hogy ezt a mennyi ségbeid változást minőségbeli változás kö vesse. Énekkari mozgalmunk terén már nem di csekedhetünk ilyen eredményekkel. A bemu tatókon mindössze 28 éiuekar vett részit, s ezek közül is egy jelentős rész elég ala csony szánvonalon áll A fejlettebb énekka rok műsora sem volt, sajnos, olyan, mint amilyent vártunk volna. Sok esetben ének karaink műsora elég egyoldalú. Itt fel keli hívnunk a karvezetők figyelmét arra, hogy a műsor összeállításánál a lehetőség szerint törekedjenek ezt minél színesebbé termi. A komáromi énekkar kiváló teljesítményét pél dáiul főleg a műsor egyoldalúsága rontotta. Kevés színvonalas népdalfeldolgozást hal lottunk a bemutatókon, ugyanakkor, amikor annyi magas művészi színvonalú népdalfel dolgozás áll rendelkezésünkre. PL Kodály, Bartók, Bárdos, Szabó, Vas, Maros stb. nép dalfeldolgozásai Külön dicséretet érdemei a rözsnyói ének kar, mely hosszabb hallgatás után csak nemrég kezdett újra dolgozni. Énekkari mozgalmunk lemaradásának fő okát abban látjuk, hogy nincs elegendő szakképzett karvezetőnk. Viszont sok helyen ahol akadnának, nem sikerül bevonni őket (gyakran a Osemadok járási titkárainak hi bájából) ebbe a mozgalomba. Azt hiszem nagyon kevés az olyan em ber, aki ne szeretne dalolni, hisz minden ki szükségét érzi annak, hogy örömét vagy bánatát, tehát érzelmeit dalban fejezze ki Nagyon sok olyan embert ismerek, akik főleg azért járnak templomba, mert ott kedvükre kiénekelhetik magukat. (Minden faluban lehetne énekkart szervez ni, ha ennek vezetésére megfelelő embert találnánk, ha rá tudnánk vezetni és meg tudnánk ismertetni a tagokkal a kollektív éneklés szépségeit és olyan műveket tudnánk tanítani, melyeket szívesen éne kelnek. . . Szükség lenne még több karvezetői tan- foflyamot rendezni. Továbbá a tanfolyam hallgatóival, ennek elvégzése után fenn ké ne tartaná a (kapcsolatot, sőt a lehetőség szerint ugyanezeket egy bizonyos idő múl tán újabb magasabbfokú tanfolyamra hívná. Csak így érhetjük ed énekkari mozgalmunk továbbá fejlődését. Zenekaraink problémái sem lehetnek kö zömbösek számunkra. A bemutatókon mint egy 31 zenekar vett részt. Ezek közül ön álló számokkal csak néhány szerepeit. Na gyobb részük csak mint kiséret szolgált a táncokhoz illetve szólóénekekhez. Zenekaraink összetétele is nagyon külön böző, éppen ezért nagyon nehéz számukra megfelelő feldolgozásokat találni. Ebből ki folyólag zenekarainknak — ha működni akarnak — vagy saját maguknak kell a ne veket hangszerelni, illetve átdolgozni, vagy pusztán improvizálniok kell.
