Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Egri Viktor: Üzenet
Most csizmásán, barna ing-ben feszít a gaz-; ember. — Csak ócsárolja minél jobban mások előtt. De a mi emberünk. Márton árca szinte lángot vetett a szé gyentől, hogy Kubalát árulónak hitte. Tudta róla, hogy valamennyit gagyog németüL Az anyja határvidéki morva leány volt, tőle ragadt rá zsenge korában a német szó. Most kiderül, hogy Jankó belépése a német párt ba csupán taktikázás, nem adta el becsüle tét egy tál lencséért. ■— Nekem megmondhatta volna... Talán attól félt, hogy lebeszélem? — Nem jó, ha az ilyenekről sokan tud nak ... Ne is mondja meg másoknak... Te hát Kubala megszerzi az adatokat és szerét ejti, hogy eljuttassa magához. A jelentést nyugodtan rábízhatja a sofőrre. Márton nem 'kíváncsiskodott, mire -kelle nek az adatok és jelentések. Kérdezősköáés nélkül is megértette, hogy ez is a felkészü léshez tartozik. A búcsúnál Baehimamn doktornak még egy meglepő kérdése volt: — Ezt a házat ugye Duda -bácsi, az öreg cseh rak tárnok testálta magára? — Ránk hagyta, amikor tavaly el kellett mennie, — bólintott Márton. — Most & fele Helén nevére van tedekkönyvezve, a másik félte az enyém. Duda bácsi kívánta így. — Nem jól tették, — töprengett hango san az orvos. — Írassa az egész házat a maga nevére, Bálint elvtárs. Egyáltalán min den vagyonuk legyen a maga nevén. — Mire jó az? — csodálkozott Márton. — Preventív intézkedés... Mi orvosok is elrendelünk néha ilyen óvóintézkedés t, hogy megelőzzük a nagyobb bajt... Ne enged jék, hogy kifosszák magukat. Egy morzsát se adjanak nekik. Ezek a nácik -bevezetik ide is az új Európájukat... börtönnel, fajtör- vénn-yel. Nem vitás, hogy maholnap hozzánk is betör Nümberg szelleme... Bachmann könyveinek és iratainak egy ré szét másnap este egy öregasszony — az orvos takarítónője — hozta el Mártonhoz. — Szerdán este ilyenkor megint várjon. Akkor hozom a többit, — mondta az asz- s-zony. (Az újabb látogatás azonban elmaradt. Szerdán hajnalban gárdisták; és FS-legé- nyek -forgatták fel a rendelőt és az egész lakást. A kíséretükbe S23egődött csendőr a letartóztatási parancsot hozta. Bachmann azonban nem került horogra. Még kedden késő este egy (fiatal cigányosképű csendőr káplár állított be a rendelőibe fogfájós kép pel : — Nincs semmi baja a fogaimnak, — bökte Jd, amikor Bachmann le akarta ültet ni és elővette a csülogó acélfogét. Meg szokta, hogy húzásra érett odvas foggal, rothadó gyökérrel utolsó menedékként éj szaka iá hozzáfutnak a betegek és fogor vosi (minőségben, kömnyítenie kell kínzó fáj dalmukon. — Akkor mi a baja? — -nézett a zavartan ■vigyorgó csendőrre és nem tudta csodálatát leleplezni. — Azért jöttem, hogy figyelmeztessem, — bökte -ki a csendőr hevesen. — Hajnalban magáért jönnek. Ha nem tűnik el tüstént,, viszik Havára. Bachmann kezében megresziketett a fogó. Nem volt ijedős ember és tudta, hogy ez a pillanat előb-b-utóbb bekövetkezik, most mégis torkában- dobogott, vészt jelzett a szíve és a szorongás hideg verítéket vert ki a homlokán. — Köszönöm, barátom, — rebegte elfe- hérlett szájjal. — Hogy hívják magát? A csendarkáplár elhárító -mozdulatot tett: — Nem fontos, doktor úr... Azért jöt tem, mert a menyasszonyom kisöccsének maga mentette meg az életét... Tudom, hogy zsidó, de jó ember. A furcsa (következtetés visszazökkentette Bachmannt hangulatába. Derűsen mustrálta az előtte feszengő férfit, akinek csillanó sze mét kefeszerű szemöldöikszőrzet sötétítette, Szoborszerűen izmos alakján úgy ült az egyenruha, mintha ráöntörtték volna. — Mennem kell, doktor úr ... Adjon ha mar valami port, tudja csak úgy, igazolá sul... Receptet is írhat sebtiben... És más kor vigyázzon, kivel beszél. Mire Bachmann felocsúdott volna megle petéséből, fogfájós betege már messze járt. Ki árulhatta el? — töprengett, kínozta agyát, mialatt iratait a lakás két kályhájá ban égette és egy kis kézitáskába gyűrte kevés holmiját, amit magával akart vinni. Kivel -beszélt vigyázatlanul az utolsó na pokban. Kegyetlen, hasogató keserűség fog ta el a gondolatra, hogy akadt egész em bernek hitt ismerőse, aki visszaélt bizal mával. Egyszerre felvillant emlékezetében Palkövics fűszeres szeplőkkel tarkított pu- hja tésztás arca. Fél éve kezelte a fűszerest gyomorfekély ellen, szombaton- is nála járt. Miről -beszélt -vele? Igen, határozottan em lékszik rá. Palkövics e-gy megjegyzést tett Dánia és Norvégia lerohanásáről. Ez adott okot rá, hogy a nácizimus világmegváltó esz méit förteleimmek bélyegezze. Palkovicsról tudta, hogy oszlopos tagja volt a szoedem- pártnak... Talán a múltjáért akart bűnbo csánatot nyerni a besúgással? Jó volna az elvtánsaknaik üzenni, de már -nem teheti. El kell érnie az éjfél előtt Ga- lánta felé -induló vonatot. A határmenti fal vakon átsegítik jóismerősei, akad köztük nem egy, aki betege volt. Aztán cöa-k az a fontos, hogy átvergődjön Magyarországon és el jussion a jugoszláv határig ... A Bachmann eltűnését követő második
