Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Marton József: Az idő sodrában
invitálta az újonnan érkezettet Misi, — mi lyen a hangulat a csapatnál? — Nincs azoknak fene ibajuk sem, már az Astoriában huzatják a cigánnyal. Elleniben hallgassák meg, mi esett ma velem. A mér kőzés után bementem az öltözőbe a játéko sok iközé, egyszercsak valaki bekiált, hogy keresnek. Ahogy kimegyek, egy alacsony, szemüveges férfit látok a bejáratnál. — Székely? — kérdezte s hogy rábólintottam egy borítékot nyomott a markomba és fa képnél hagyott. Bámultam, mint borjú az új kapura, aztán felbontottam a borítékot és egy ropogós ezrest találtam benne. A szobában dermedt csend támadt. — Ez történt sporttámsak, — fűzte tovább Székely kesernyés mosollyal a szót, — a fajankók arra nem gondoltak, hogy az egy letben két Székely van. Misi jutott először szóhoz. — Csirkefogó, ilyen... — nem talált szót felháborodása kifejezésére, — de kizárják az egyletből, úgye? — Jelentettem az esetet az elnöknek, fordult feléje Székely, — de azt felelte, hogy .nem kell a dolognak nagy feneket keríteni, mert különben az lesz a vége, hogy Székely elmegy és középcsatár nélkül 'ma radunk. A fiúk szótlanul bámultak maguk elé. — Munkás sportegyesület vagyunk, Szé kely sporttárs, — szólalt meg Kázmér, — és a munkásságnak nincs szüksége árulókra. Székely elnézett a telt poharak felett s hangja fakó volt és fáradt. A mi egyesületünket már rég nem a munkások irányítják. Annyi fájdalom volt a szavakban, hogy a fiúk nem mertek a 'beszélő szemébe tekin teni. — Mikor még kint kergettük a labdát a ligetben, — szakadoztak le a szavak Szé kely ajkáról, — és alig néhányszáz szur kolónk volt, akik a szájuktól vonták el a filléreket a belépdíjra, mikor még nem volt mecénásunk, akkor ilyen problémáink nem akadtak. A játékosok maguk mosatták a fel szerelésüket, megfoltoztatták kilyukadt futballcipőjüket, de lelkesen, örömmel ját szottak, pedig egy-egy megnyert mérkőzés után jó szónál többre nem futotta a költ ségvetésből. Ma ezrek látogatják mérkőzé seinket, az elnök tömi pénzzel a játékoso kat, azok meg eladják magukat, mint az utolsó váraljai ringyó. Ha győzünk, a test nevelő szövetség elnöke, a gróf úr, leeresz kedően megveregeti a vállunkat, aztán sür gősen távozik, nehogy a kaszinóban meg érő zzék rajta a munkásszagot. Tartja a há rom lépést, de még hogy tartja... emlék szik, Keleti sporttárs? Miklós a poharába feledkezett. Az arany sárga folyadék felszínén enenmaga imboly góit gyáván és szégyenlősen, a pohár fe nekén pedig már kirajzolódott annak a má siknak az arca, orrán trónoló szemüvege, ZÁBRÁDI RAJZAI
