Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Sas Andor: Franklin Benjamin A forradalmi államépítés elszánt és a haladó tudomány alkotó munkása
országiban, Angliában — vagy amint akkor nevezték: a metropolisban — az uralkodó osztályok nem akarták tűrni még a távoli nyugaton sem a termelő erők kibontakozá sát, nehogy az ő profitjuk az anyaországi termékek értékesítésétől és a tengeri for galomból csökkenjen. A gyarmatok és Ang lia ellentétének gyökerét az anyaország ural kodó osztályainak önzése képezte. Egy angol miniszter megfenyegette az amerikai koló niákat, hogy merjenek csak egy harisnyát vagy egy patkót gyártani, majd éreztetni fogja velük Anglia hatalmát. A XVIII. szá zad közepén a mostohán viselkedő anyaor szág kormánya, illetve parlamentje megtil totta, hogy Amerikában a vasipart és a tex tilipart fejlesszék. Az angol nag y birtokosok és kereskedő tőkések érdekei szerint be vezették a gyarmatokon az úgynevezett bé lyegtörvényt, vagyis minden okirat és nyom tatvány után illetéket kellett fizetni, meg akadályozták a kereskedelmi forgalmat, az exportot Amerikából Anglián kívüli orszá gokba és kikötőkbe, ellenben az Ameriká ban fogyasztott és oda küldött árukat be hozatali vámokkal drágították meg. Mindez ellen minden jogi eszköz igénybe vételével már 1765-től kezdve tiltakoztak a gyarma tok, ezért rendezték 1773 decemberében a híres „bostoni teázást“, vagyis .Boston 'ki kötőjében tengerbe dobálták az oda érke zett és vámokkal megdrágított teaszállít mányokat. ' A gyarmatok egy teljes évtizeden át kér- vényezéssel próbálták az angol kormányt és a parlamentet a sérelmes rendelkezések visszavonására bírni s miután minden kísér let eredménytelen maradt, — fegyvert ra gadtak a király fegyveres erői és hivatal nokai ellen. Hiába vetette be ellenük Anglia nemcsak a saját tengeri és szárazföldi erőit, hanem a német fejedelmektől vásárolt har mincezer zsoldost is, kezdeti nehézségek le küzdése után Washington fövezérsége alatt olyan győzelmeket aratnak, hogy Anglia 1783-ban a párizsi békében az addig láza dónak nevezett gyarmatok szövetségét mint önrendelkezéssel bíró államot kénytelen, volt elismerni. Az amerikai gyarmatok önrendelkezéséért folytatott harcával olyan termelési viszo nyok valósultak meg a 6zabad köztársaság ban, amelyek összhangban voltak a termelő erők fejlettségi fokával. A közéleti fáradhatatlanságnak egyedülál ló példája ebben a harcos korszakban Frank lin Benjamin. Ha szükség volt rá, akár tíz éven át politikai megbízottként Angliában tartózkodott s kiküzdötte, hogy Pennsylva nia úgynevezett tulajdonosai, az adományos Penn-család tagjai is kötelesek legyenek a közterhek viselésében részt venni és adózni, hogy vissza kell vonni a sérelmes bélyeg- törvényt, mert az angol alkotmány szerint új adót angol alattvalókra csak a nép kép viselőinek hozzájárulásával lehet kivetni s a gyarmatokon élőknek nem volt képviselőjük a parlamentben. Mikor azonban az angol konzervatívok, a toryk merevsége és a tő kések hajtbatatlansága tetőpontra hágott, Franklin szabadságharc megindítására szó lítja fel polgártársait s az 1776. július 4-én kiadott függetlenségi nyilatkozatnak megfo galmazásában ő is részt vett, a Thomas Jefferson által készített fogalmazványon lát hatók Franklin kéziratos javításai. Ennek a nyilatkozatnak legfontosabb tartalma az, hogy a feudális önkényuralom és monarchia igényeit elveti, elismeri a népnek forrada lomra való jogát és meghirdeti a nép felség elvét. A fegyveres mérkőzés megindulása után Franklin 1776-tól 1784-ig mint az Egyesült Államok teljhatalmú diplomáciai megbízottja, nagykövete Franciaországban tartózkodik, 1778-ban szövetséget köt vele s részt vesz 1783-ban annak a békeszerző désnek megállapításában, amelyben a konok Anglia az új tengerentúli köztársaságot el ismerte. Ha azt mondjuk, hogy Franklin a demok rata polgár típusa és megtestesülése, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a megjelölés nem a XX. századiban, hanem a XVIII. század derekán élő emberre vonat kozik s nem lennénk igazságosak hozzá, ha öt csupán az utána következő korszakokhoz viszonyítanánk s nem vennők figyelembe az őt megelőző korszakot. Demokratasága azt jelentette, hogy nem ismerte az alázkodást a főnemesség és a papság, a nagybirtok és a klérus világi hatalma előtt. Akik Frank linról írtak, vitáztak arról, ateista volt-e vagy deista. Annyi tény, hogy az osztály uralom támogatására vállalkozó államegy háznak és kinyilatkoztatott vallások egyi kéhez sem tartozott. Pontosabban szólva, társadalomszemlélete és erkölcsi felfogása mindenestől és gyöke resen a kispolgáré. Apja Angliából 1682-ben költözött Bostonba, a „zarándok atyák“ ál tal 1620-ban alapított Massachusset terüle tére. Kivándorlásának oka gyanánt Franklin vallási meggyőződést említ, de az állam egyház tanaitól eltérő hitvallás mögött a kispolgári iparos életakarása és boldogulás ra törő igyekezete szerepelt mint motor, azé a kispolgáré, aki földesurak és gazdag burzsoá vállalkozók beavatkozása nélkül akart jóléthez jutni és 'boldogulni. 1732 óta huszonöt éven át jelentette meg Franklin Philadelphiában a Szegény Richard Almanachja című naptárt. Ebbe közgazda- sági, politikai és nevelési-erkölcsi kérdések ről évről évre tanulmányok és cikkek hosz-
