Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Szily Imre: Ahol Hruscsov elvtárs kukoricáját vetették
AHOL HRUSCSOV ELVTÁRS KUKORICÁJÁT VETETTÉK A kemény tél hirtelen elinalt, az olva dás roppant gyors volt, szörnyen sárosak a március eleji utak. A földek parancso ltján követelik a maguk jussát és ezt csak az ember adhatja meg, bölcsen, ésszerűen. Nem alszik már a föld védő hőtakarója alatt, nem alszik a kladnői iparvidék tő- szomszédságába ékelt falu se. Dehogy tét len, nagyon is tevékeny a szövetkezet. Lát szik ez már az irodában, ahol a nagy sár tól nyakig lucskosan beteszem magam mö gött az ajtót és az elnök után érdeklő döm. — A járási pártbizottságon van — fogad a válasz és amikor az irodában időző egyik szövetkezeti asszony megtudja, hogy új ságíró vagyok, hozzáteszi: — Olyan a mi elnökünk, hogy néha tíz napig sem látjuk. Mégis mindig ott van a szövetkezetben, ahol lennie kell. Tagja a nemzetgyűlésnek, a földművelésügyi bizott ságnak, a járási pártbizottság bürójának, részt vesz a Mezőgazdasági Akadémia ta- nácskozásain. Látta a nagy moszkvai ki állítást, volt a Német Demokratikus Köz társaságban. Tud mindenről. Becsüljük, sze retjük, évről évre őt választjuk meg el nöknek. — Nemsokára itt lesz — szólal meg Václav Stáfek, a fiatal alelnök, a szövet kezet agronómusa. — Mert nemcsak ő tud ja, műt csinálunk, mi is tudunk az elnök minden lépéséről. No, gondolom magamban, nagy előny az ilyen népszerű szövetkezeti elnök, aki falu jával él, akihez ragaszkodik a tagság, aki a legilletékesebb fórumokon közvetlenül tolmácsolhatja a falusi nép kívánságát. Jó dolog ez, amikor az országban a munkás- paraszt szövetség gránitalapjára építjük a boldogabb jövőt. Csak hogy vagyunk a ká derutánpótlással, villan át hirtelen az agya mon. — Semmi baj, hogy nincs itt Bures — folytatja az alelnök. Mindnyájan szívesen rendelkezésére állunk. Amíg mi itt a köny velővel és a brigádvezetőkkel elvégezzük a dolgunkat, beszélgessen az elvtárs Bohumil Reichllel. ö is megad minden felvilágosí tást. — Jelenleg betegállományban van, de nincs otthon nyugta. Aki egyszer a szö vetkezetét magáénak érzi, mindenre kiván csi, ami ott történik. Ügy látszik, Bures jó kádereket nevelt. * * * És míg Reichel, az agronómus rokonszen ves helyettese beszélni kezd a szövetkezet ről, az emberekről, megszólal a telefón és jelenti, hogy a magyar országgyűlési kép viselők küldöttségének két tagja útban van Kacsice felé. Alig érkezett v’‘ssza Bures elvtárs a járás székhelyéről, nyolchengeres autó állt meg a szövetkezeti iroda ajtaja előtt. Nagyistók József, a magyar országgyűlés alelnöke és Kaszapovics András országgyűlési képviselő szálltak ki belőle. Bemutatkozás, erős kéz szorítás, keresetlen üdvözlő szavak, a helyi pionírok váratlan köszöntése és máris kö rülüljük az iroda nagy asztalát. Hruscsov elvtárs is itt ült, amikor 1954 júniusában megtisztelte látogatásával a szövetkezetei. Azt mondják a szövetkezet emberei, ezek a sok gonddal-bajjal küzdő, munkában megmért emberek, hogy a szövetkezet éle tében a legjelentősebb nap volt, amikor Hruscsov ejvtárs ott járt köztük. Sok kül földi látogatója volt már a szövetkezetnek, voltak köztük közéleti emberek, művészek is, de Hruscsov elvtárs látogatása volt a legemlékezetesebb. Nem is egy állam, de egy új társadalom ügyes-bajos terhével a vállán jött pártunk X. kongresszusára egy baráti nép országos gondjaiban segítséget nyújtani, s még arra is jutott figyelméből, idejéből, és türelmé ből, hogy egy Kladno-környéki földműves szövetkezetbe is ellátogasson, elbeszélgessen az emberekkel, s útmutatást, tanácsot adjon munkájukhoz — ez az, ami megragadta,
