Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Petrőci Bálint: Romániai útinapló-részlet
A kolozsvári Mátyás szobor A sinaiai volt királyi kastély, ma múzeum bari él, egy nagy nép közösségében, ahol a magyarok régi szó járás szerint, de a való ságban is számszerű ,.kisebbségben" élnek. Bár — már több mint egy évtizede — teljes a jogegyenlőség és ugyanazok a kötelessé gek hárulnak rájuk, mint a román dolgo zókra, közben mégis előfordult, mint ná lunk is, hogy több helyen megbolygatta a kedélyeket, a lelkeket a nemzetiségi kérdés, Nem nyugodtak azok az elemek, amelyek ha- rácsoláshoz és kizsákmányoláshoz szoktak és akiknek nem volt kedvére az új rend. Megtörtént ez Romániában is. Ezt beszéli el Asztalos a „Szél fuvatlan nem indul“ című könyvében. Az írás az író lelkének, akarásának tükre, sokat mond és árul el annak alkotójáról, nézetéről. De ha alkalmunk van megismer kedni vele, akkor még jobban megérthetjük mondanivalóját, mert beleláthattunk abba az életet visszavetítő tükörbe, mely őt az emberi lélek mérnökévé teszi. Csakhamar megismerkedtünk. Asztalos István közepestermetű, tömzsi, széles váltú, halántékán már őszes, göndör- hajú és pirospozsgás arcú. Kék szeméből vi dámság, jókedély sugárzott és pajkos mo soly vibrált ajka körül. Láthatóan örült cc találkozásnak, örült annak, hogy elmond hatja, járt már nálunk Csehszlovákiában, a béke-kongresszuson, mint a román nép kül dötte. Kezében könyvet szorongatott. Reg gel hozta a postás. Bratislavából küldték a „Szél fuvatlan nem indul“ regényének szlo vák fordítását. Nézegeti, lapozgatja a könyvet. Csak a nevek ismerősek, csak azokat tudja kiolvas ni belőle. Tépelódik is eleget, mint minden író, akinek idegen nyelvre fordítják le köny vét, vajon milyen a fordítás, benne ma radt-e a hasonlatok szépsége, visszaadja-a a hangulatot? Asztalos eltűnődik, majd, mintha csak magától kérdezné, halkan mondja: — Nem is tudom teljesen megérteni, hogy miért van ennek a könyvnek olyan sikere? Csak Romániában hat kiadásban, magyarul és románul száznyolcvanezer példányban jelentették meg. A könyvet lefordították lengyel, cseh, szlovák, német, angol, fran cia, kínai nyelvre. Eddig félmilliós példány- számban jelent meg a „Szél fuvatlan nem indul". Valóban kevés író dicsekedhet ilyen sikerrel. A regény a román és magyar testvériség megpecsct eléséről szól. Asztalos István el is mondotta, hogy pon tosan lássam, mit jelent a román és magyar megbékélés, tudnom kell, hogy ezelőtt ,Jcu- ty a -macska" barátság uralkodott hazájában. Az első világháború előtt a magyar uralko dó osztály kulturálisan is elnyomta a román népet. A két világháború között a magyar nak sok esetben még a nyelvét sem volt szabad használni. A bécsi döntés után, 1940- töl a magyar urak folytatták az elnyomó politikát. Csak egy román újság volt, az is az uralkodó osztályt szolgálta. Majd a fel szabadulás utáni időkben a megbékélés csak lépésről-lépésre valósult meg. A kútmér - gezök a régi ellentéteket igyekeztek tovább táplálni... Asztalos meséli, egyszer kiment egy Szék nevű községbe. Megismerkedett a román, magyar lakta falu sorsával, a felszabadulás utáni történetével. Megtudta, hogy a falu ban két fogyasztási szövetkezet volt. Az egyik a román kulákok és a jegyző, a má sik pedig a magyar nagygazdák és a pap kezében volt. Le a szegénységnek, a román és a magyar kisparasztnek egy szövetkezet
