Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Vašek Káňa: Szeretettel és ésszel
Szeretettel és ésszel A Fáklya részére írta: Vašek Kána , államdíjas, Prága Az ifjúság hibás nevelésével össze függő problémák tanulmányozása köz ben gyakran .találkoztam azzal a tény nyel, hogy a gyermekek és serdülőifjú ság erkölcsi botlásának okozója a helytelen családi nevelés. Persze a szü lők ezt a vádat elutasítják. Meggyőző désünk, hogy gyermekeiknek mindent nyújtottak és hogy irántuk megnyilvá nuló gondoskodásuk semmi kívánniva lót sem hagy 'hátra. Éppen ebben rej lik a szülők bűne és amennyiben fiatal korúak által elkövetett bűncselekmé nyekről van szó — mondhatnám — * bűnrészessége. Sok családban (ne állítsuk mindig, hogy csak a volt polgári családokban) a gyermekek iránti gondoskodás egész ségtelen és ártalmas arányokat öltött. A szülőknek gyerekeik iránti szeretete hovatovább nem ismer határt és ellent mondásba kerül a józan ésszel. „Ne künk ebben nem volt részünk, hadd le gyen hát gyermekeinknek” jelszó min dennapivá vált. A szülők a gyermekek gondjait is eltalálják és szó sem lehet róla, hogy kívánságaikat ne teljesítsék. Ők maguk szerényen, sok mindenről le mondanak, csak hogy „örömet okozza nak a gyerekeknek”. Sokan természetesnek találják, hogy az anya 16 éves leányát az utolsó divat szerint öltözteti, maga pedig megelég szik az örökös átalakításokkal. Nem ki vételes eset nálunk az sem, hogy az apa beéri 150 koronás cipővel, fiának azonban 400—500 koronás kézízel varrptt, feltűnést keltő cipőt rendel. Az apa és az anya „nem számít” mondják és így nem csoda, ha a gyerekek nem tisztelik szüleiket és nem törődnek ve lük. Az elkényeztetett gyermekek szü léikben csupán életük pénzeszsákját lát ják és aszerint becsülik őket, amilyen bőkezűséggel rázzák meg ezt a zsákot. A pénz rontja el gyermekeinket. Nem ismerik értékét, nem becsülik és nem érdekli őket, hogy gyakran bizony igen nehéz munka árán lehet megszerezni. Aipi pedig a legrosszabb: Soha sincs elég pénzük. A szülők kiskoruktól fog va arra tanítják .gyermekeiket, hogy nagy lábon éljenek, a pénz költekezés re, a tékozlás útjára viszi őket. ami vi szont a könnyelműséghez vezet. Ezen a téren — mondhatnám — a hiba na gyobb része az anyákat terheli. Ők azok, akik mindig találnak okot az elnézésre és megbocsájtásra. Az anyák gyakori vétke, hogy gyermekeikkel mindenáron dicsekedni akarnak. Ez magában véve természetes jelen ség volna, csakhogy az anyák nem gyer mekeik erényeivel, képességeivel, jó is kolai- előmenetelével, vagy példás maga viseletével dicsekszenek. Azzal büszkél kednek: amiben nem találunk semmi örömet: saját butaságukkal. Mi más ugyanis az anyák egészség telen versengése, amely főleg isko láinkban jut kifejezésre? Tízéves* kislá nyoknak ondolált fejük, sőt „Hamlet” frizurájuk van. Anyjuk unszolása oda- kényszeríti ezeket a kislányokat a jég pályára (valamennyien azt remélik, hogy az ő gyermekük lesz a műkorcsolyá zó világbajnoknő). A ritmikus tornára, táncra és artistagyakorlatokra odakény- szerített gyerekek mind az ál-, a ma- lomszeretet szerencsétlen áldozatai. Az ilyen igyerekek nem sokra viszik az élet ben, mert „eljövendő dicsőségük” érde kében elhanyagolják az iskolát és le becsülik diáktársaikat. Az anyák hely telen versengése még az oly egyszerű dologban is megmutatkozik, mint pl. a „tízórai”. A szünetben elővenni egy da rab kenyeret tojással, a többi gyerek le kicsinylését váltja ki. A vajaskenyér sok iskolában szegényes uzsonnának számít. Még ezen a téren is versengenek egy mással az anyák, „hogy gyermekeiket ne tekintsék koldusnak”. Vajas, sonkás zsemlét adnak gyermekeiknek, mert lé pést akarnak tartani a többiekkel... Mindez annak a jelszónak a következ ménye, hogy „nekünk ebben nem volt részünk, hadd legyen hát gyermekeink nek”. A szülők kuporgatják a garast, kénytelenek ezt tenni, különben a „ver senyben” lemaradnának. E polgári rossz szokások lassan még a munkáscsaládok ban is meghonosodhatnak.- Fáj az ember szíve, ha később az ilyen nevelésű gyer mekekkel a bíróságon és a javítóinté zetekben találkozik. A rossz nevelés csak odajuttathatja őket. Nemrég meglátogattam egy ilyen in-
