Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 12. szám - Egri Viktor: Szárnyak
Kornyejesuk a szovjet írók II. kongresz- szusán nagyjelentőségű és sokat vitatott beszámolót tartott a szovjet drámairoda lomról, amelynek egyik pontját érdemes itt Idéznünk, mert találóan jellemzi a helyzetet, amely legújabb színpadi alkotása — és hoz zátehetjük 1945. óta a legnagyobb szovjet dráma — megírására késztette. Kornyejesuk a beszámolóban elmondja, hogy Hruscsov elvtárs egy emlékezetes ér tekezletre hívta össze Kievbe Ukrajna leg jobb négyszáz agronómusát és élenjáró kol hozelnökét, Ukrajna és Moszkva kiváló tu dósait. Lehet-e továbbra is úgy gazdálkod ni, tette lel Hruscsov a kérdést, hogy Uk rajna déli részének óriási földjein tavaszi búzát terveznek, noha a termés évről évre nyomorúságos. Ezt a tervezést számos te kintélyes mezőgazdasági szakember támo gatja éá cikkeiben a tényekkel szemben azt "bizonygatja, hogy a tavaszi búza megterem "Ukrajna deli részén. A valóságban nem te rem meg, a parasztok szitkozódnak, de kö telesek elvetni — mert előírja a terv, jól lehet ez megkárosítja az államot és a népet. Az a föld, amelyen sók százmillió púd őszi búza teremne, évről évre alig terem annyit, amennyit elvétettek, v,Látta, drámaíró elvtárs, milyen lelkesen támogatták Hruscsov elvtársat az agronó- musok, az élenjáró kolhozparasztok és men nyire nem támogatta őt ugyanakkor néhány tekintélyes tudós. Jól emlékszik, mennyire nem tetszett a tudósoknak ez az álláspont ja Tanesenkő elvtárs élenjáró kolhozparaszt- pák, akinek szíve mélyéből tört elő ez a kiáltás: „Ha a Központi Bizottság legyőzi ezt a tudományt, akkor lesz kenyér!“ — mon dotta beszámolójában az író és önmagát vá dolva, önmagát leleplezve hozzáfűzi, hogy nemcsak ezen az értekezleten vett részt, nem egyszer beszéltek neki erről a falvak ban. Hibáztatja magát, hogy nem reagált lelkes szóval mindezekre az országos fon tosságú jelentős eseményekre. És nem in dították meg szívét azok a jelenségek, ame lyeket megfigyelhetett és amelyeket a párt Központi Bizottsága oly őszintén felfedett Nem volt elég bátorsága? — teszi fel a kérdést. Nem volt, — feleli. Nos, a Szárnyak megadja a bátor feleletet. Az önmagát vádló író új darabjával bebizo nyítja, hogy éles szemmel követte azokat a mélyreható folyamatokat, amelyek az utóbbi években az ukrán falvakban végbementek, Romodan, á párt kerületi bizottságának tit kára válik szócsövévé Komyejesuk monda nivalójának. ő az, aki új emberként éljön a kerületbe és az áldatlan viszonyok közt ren det tud teremteni, a párt tekintélyével és súlyával eltakarítja a haladást fékező káros elemeket és megveti az új élet egészséges alapjait. Harccal jár ez a munka, de Romo dan vállal minden nehézséget, tud lelkesíte ni, csüggedt és megfáradt emberekbe új hitet önteni, tud fiatal lelkes szíveket egy rohammal bevenni és ffie ggyőzni öreget és fiatalt egyaránt arról, hogy a ,párt szárnya kat ad annak, aki becsületesen, munkás hit tel eltelve követi szavát. Komyejesuk új drámájának főhőse szen vedélyesen áll az igaz ügy mellett és ez a szenvedélye teszi erőssé és drámaivá a já tékot. De bármily erős, szenvedélyes hangú is volt a téma, dráma csak úgy lett belőle, hogy sikerült a nagy közügyét a párttitkár életbevágó személyes ügyével mélyen és gazdag szálakkal összefűzni. Nem lett volna Ily lenyűgözően drámai a játék, ha Hcsmo- dan párttitkár személyes ügye kicsi "lett vol na, ha emberi problémája nem lett volna elég mély. Kornyejósuknak ez az új darab ja minden más szovjet darabnál meggyőzőb ben bizonyítja, hogy a néző lelkét a dráma akkor fogja meg, ha az élet kérdéseit a dráma nem szűkíti le és nem szürkíti el. A néző nem vár a színpadról szempontokat, tételeket, hanem szívszorongató személyes sorsokat, amelyek elválaszthatatlanul össze vannak nőve a közösség ugyancsak sors döntő ügyével. Komyejósuknak sikerült eb ben az új darabjában az élet érzelmi té nyeit mélyen megragadnia, ezért ér mon danivalója a közönség szívéhez, ezért hatol elevenen beléje és ezért ad a játék oly fe lejthetetlen élményt, amely gazdagabbá te szi érzésvilágát, felemeli s nemesebbé teszi. Romodan, a párttitkár korunk drámairo dalmának egyik legrokonszenvesebb és leg melegebben megrajzolt alakja. Lebilincselő egyéniség, igazi vezető, gyűlölője a szóla moknak, a jelentés-gyártásoknak, — az ele ven, teremtő élet pártolója. Környezetében szinte felvirul minden, elhanyagolt, félresik- lott emberek talpra állnak és egyenes út ra térnek. De nincsen hiba nélkül ö sem és ez is rokonszenves benne, a háborúból vis szatérve nem bízott feleségében, aki a fa siszta megszállás alatti kollaborálás vád jával igaztalanul meggyanúsítva börtönbeke rült. Űj munkahelyén a véletlen összehozza Hannával, a feleségével és Lidával, a lánvá- jával igaztalanul meggyanúsítva börtönbe ke- visszanyerje feleségét, lányát, elvesztett boldogságát. emberi kapcsolatokat is megbontani. Míg a Bodzaliget napfényes derűvel mutat rá a szovjet élet némely hibájára, a Szárnyak jó val mélyebbre szánt, a közösség féltésétől eltelt szívvel, eddig még színpadon nem tapasztalt bátorsággal nyúl a fejlődést gát ló problémák központjába, merész kézzel le leplezi a haladás kerékkötőit s ugyanakkor megmutatja a fejlődés útját.
