Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 12. szám - Jiří Brabec: St. K. Neumann (1875-1947)
mindez a gyönyörű valóság hozzájárulnak, hogy a költő ismét megtalálja hitét a boldog életért vívott v:lágharc igazságos megoldá sában. Ekkor írja híres „Erdők, vizek és hegyoldalak“ (Kniha lesů, vod a strání) cí mű könyvét, melyet a széleskörű olvasókö zönség ima is annyira kedvel. Ezzel a könyv vel sem merült ki Neumann azon igyekezete, hogy végére Járjon az élet bonyolultságának és sokrétűségének. Az „Üj dalok“ (Nővé zpěvy) című művében — amely mintegy ki egészíti a szerelmet és természetet meg- éneklö verseit — a civilizációt, technikát és az emberi munkát ünnepli. Neumann egyik első költeménye, amelyet az első világháború idején írt,* mély hitéről tesz tanúbizonyságot: (Buďte mi zdrávy, ob zory, jež tímto průhledem vidím za touto dobou! A buď mi vítáno slunce, jež tam nad nimi svítíš!“) „üdvözöllek láthatár, amint ebben a világban szemléllek. És üdvözöllek napsugár, mely e láthatár felett ragyogsz!“ És a hatalmas nap — a Nagy Októberi Szo cialista Forradalom, Lenin, felragyogott az egész világ feiett. Az albán frontról való visszatérte után Neumann az elsők között harcol köztársaságunk szocialista rendsze réért és a Szovjetunió védelméért. Egyike Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapí tóinak. Számos kommunista folyóiratot, szer keszt. 1919-től 1923-ig írja legismertebb verseit, „A vörös dalok“ (Rudé zpěvy), című költeménygyűjteményét. Fájdalmas strófák ban az egész kisemmizett népet szólaltatja meg a költő. Amidőn a háború utáni forradalmi fellen dülés hanyatlott, a huszas évek közepén számtalan elmélet keringett a kapitalizmus békés fejlődéséről. Neumann költészete mégis tovább harcol. Ekkor is a legnagyobb sze retettel szívében írja verseit, mint a „De mokraták számára való olvasmányokat“ (Čí tanky pro demokraty) — „A francia forra dalom történetét“ (Dějiny francouzské re voluce). Az 1929-ben beállott gazdasági vál ság és 1935-ban a német fasizmus kibon takozása véget vetnek a látszólagos nyuga lomnak. „Szív és fellegek“ (Srdce a mrač ná) című verskötete tartalmazza ez idő tájt megírt költeményeit. A haza és világ felett húzódó sötét fellegek közepette megszólalt a költő szenvedő és szerető szíve, hogy olyan költeményekkel fejezze ki érzelmeit, melyek minden dolgozó nevében az opti mizmust hirdetik: „Veliký úkol máme, (my lidé bez jména:) očistec změnit v pokoj, sytost, krásu“. „Nagy a mi feladatunk (ne künk névteleneknek:), hogy a tisztítótüzet nyugalommá, elégültséggé, szépséggé vál toztassuk“. Ebben a kötetében a Szovjet unió iránti háláját is kifejezi. A könyv azzal a verssel kezdődik, mely mind máig a cseh népnek a Szovjetunióhoz való kapcsolatát jelképezi: „Vám poděkování a lásku vám...“ Köszönetünk és szeretetünk a Tiétek...“. A fasisztaellenes front kialakulásának idejében Neumann Julius Fučíkkal együtt a kultúrdolgozók élén áll, mintegy tömörít ve a haladó szellemű értelmiség sorait. Neu mann költészete csúcspontjára érkezik. „A vízszintes élet szonátája" (Sonata horizon tálního života) című költeménygyújtemé- nyéből csak úgy sugárzik a babona- és illú ziómentes optimizmus. Ebbe a könyvébe Neu mann a fasiszta rabsággal fenyegetett hazá járól, világeseményekről, a spanyol pol gárháborúról, filozófiai problémákról írt ver seit sorozta. Ez a könyv a Szovjetunió rá galmazói ellen írt Anti—Gide vitairattal együtt a szocialista erkölcs alapvető tan könyve, az érzelmi és ésszerű nevelésnek, különösen pedig az ifjúság nevelésének tan könyve. A forradalmi harcosokat a megszállás ide jén a „Ne légy áruló" („Nezrazuj“), „Légy gerinces“ („Jen páter měj rovnou“), „Pén teki dal“ („Zpěv páteční“), „Miért" („Proč”) című és sok egyéb költeménye biztatta. Eze ket a verseket Stanislav Kostka Neumann a tisztességes emberek lelki megerősítésére írta a végzetes 1938-as évben, a müncheni árulás esztendejében. De még a megszállás sötétségében, azokban a „dögvészes idők ben", amikor a megszállók elől rejtőzködnie kellett, sem hagyta abba Neumann az írást. „Légy büszke arra, hogy kitartottál“ („A hrdý buď, žes vytrval“) című költeményé vel üdvözölte a hetven éves költő hazája felszabadulását. 1945. után, bár súlyos beteg, még néhány költeménye és cikke jelenik meg, melyekben óva int a gondtalanság ve szélyére és amelyben figyelmeztet a jobb oldali pártok készülő árulására. Sta nislav Kostka Neumann 1947 júniusában halt meg azon hajsza közben, amelyet a közélet söpredéke rendezett ellene azért a költemé nyéért, melyben a cseh népet az amerikai imperializmustól óvja. így következett be a legnagyobb és legharcosabb cseh költő ha lála. Ügy halt meg, amint élt — a harco sok első soraiban. Ladislav Štoll. a kulturális ügyek minisz tere ezt mondta Neumannról: „Stanislav Kostka Neumann költői műve a cseh költé szet fejlődésének a gerincét jelenti az el múlt félévszázadban“. J1ŔÍ BRABEC
