Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 12. szám - Tóth Tibor: Nagymegyeri jelentés
az emberek is érdeklődnek, de eddig három szor kellett elhalasztani az előkést. Hogy miért? Mert nem jött el az előadő. Leg utóbb október 26-án száznyolcvan ember várt rá este 9 óráig hiába. Elgondolkoztat a sző. Jómagam is eljárok vidéki irodalmi estékre, tudom, nem cse kélység, ha száznyolcvan ember jön össze ilyenkor. Voltam már olyan irodalmi esten is — nem is messze innen, Dunaszerdahe- lyen — ahol a meghirdetett időpontban bi zony többen voltunk írók, mint az utolsó percben a helyi lármafával — oszlopokra szerelt hangszóróval — összetoborzott kö zönség. Ha itt Megyeren száznyolcvanán jöttek el meghallgatni Ady Endre verseit és a róla szóló előadást, ez két dologról ta núskodik: egyrészt arról, hogy jól működik a kultúrpropaganda, a közönségszervező másrészt pedig — és ez a legfontosabb, — hogy az itteni lakosok, dolgozók érdek led nek irodalmunk, kultúránk iránt, megismer ni, elsajátítani vágynak azokat a szellemi kincseket, amelyeket a múlt megtagadott tőlük. És a legnagyobb felelőtlenség, lelki ismeretlenség, ha az előadó — legyen bár ismert író vagy egyetemi tanár — cserben hagyja a szép szó, mélyenszántó gondolat megismerésének reményében összeverődött tizeket és százakat, fittyet hány a reá vára kozó embereknek, őrizzük és ápoljuk a szik rát, amely végre kicsiholódott falusi népünk lelkében és ne hagyjuk kihunyni, hamvába halni! Amikor benyitottunk Fazekas Lajos irodá jába — a kapübejárat mellett nyíló kis szo bába, amely igen célszerűen fekszik, mert to- lóaiblakán keresztül meg lehet látni a kultúr- házba jövő-menőket — éppen a kerületi nemzeti bizottságról érkezett látogatója, el lenőrizni a kultúrház munkatervét, számadá sát. A kályha mellett ülve, melegedve vá rom, hogy ideje jusson velem is foglalkozni, amikor egy szó üti meg a fülemet: — Ezt a tételt nem ismerhetem el. A kul túrház nem vásárolhat alkoholt! Odanézek — az ellenőr vagy instruktor, nem tudom, mi is a hivatalos címe, külön ben igen csinos, fiatal asszony, szigorúan összevonja szemöldökét, orra körül a köte lesség tudás és határozottság hivatalos ráncai mélyülnek, igazán kedves és szemre való eb ben a percben. De most ne őt nézzük, mert komoly dologról van szó. Alkoholvásárlás a a kuitúrházban! Ejnye már, csak nem akar nak a cukrászdák példájára az előadóte remben pá inkakimérést berendezni? Nem -mondom, az ilyesmi növeli a pénztári for galmat, de a kultúra fogalmával nem na gyon fér össze. Persze nem állom meg, hogy illetéktele nül bele ne elegyedjek a vitába és hamaro Az új kultúrház Nagymegyeren san megtudom, miről is van szó. Egy liter borról, amire a legutóbbi színdarab-előadá son volt szükség — színpadi rekvizitűm ként. így már másként fest az ügy! De ha jól emlékszem, hivatásos színtársulataink nem igen 'használják az efféle „rekvizitumo- kat“, hogy miért, azt csak ők tudják, bizo nyára megvan az oka. De akkor jó lenne, ha a népi művészegyüttesek központja, az ille tékes kudtűrfelelősök tájékoztatnák erről a vidéki kultúrházak vezetőit, a műkedvelő színtársulatokat, nehogy megismétlődjenek az efféle — elszámolási galibák. Szót szóba fűzünk és megtudom, hogy Nagymegyeren igen tevékeny színtársulat működik, az idén már három operettet mu tatták be — a Bújócskát, a Pettyest és a Dankó Pistát, meg néhány egyfelvonásost. De nemcsak a járási székhelyen, a falvakon is fejlődik a színjátszás. A kultúrház rend szeresen ellátja színművekkel a vidéki mű kedvelőket, minden falutól jöttek már anya gért, a legjobb színjátszók eddig Nyárasdon és Csiliznyéradon vannak, — Csak nehéz színdarabokat kapni — te szi hozzá Fazekas elvtárs, — a Dankó Pis ta szövegét is magánkézből szereztük, ma gunk írtuk le. Szeretnénk előadni a Mont- martrei ibolyát, csak nem tudjuk, hogyan jussunk hozzá ... Nemrég alakult meg Nagymegyeren a Bartók Béla nevét viselő alsócsallóközi népi együttes. Színjátszó-csoportból, énekkarból, tánccsoportból és népi zenekarból áll. Az együttes vezetői és tagjai céljukul tűzték ki, hogy megmentik a feledéstől a helyi népi hagyományokat, népi kultűrkincseket. Teleki Miklós, járási népművelési előadó vezeté sével lejegyzik a .népdalokat, népi táncokat, az együttes tagjai fellépéskor csilizközi nép viseletbe öltöznek, különösen a lányok ru hája színpompás, szemet-szívet gyönyörköd tető. Most tanulják be új műsoruk első
