Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 12. szám - Fábry Zoltán: Egy nem mindennapi könyv
szégyenítőbb emlékét látssza kii „Há velem jász, egyszer s mindenkorra meg szabadítok a pofonoktól”. A felelet lapidáris és döntő egyben: „Amióta felszaba dultunk, egyetlen pofont sem kaptam”. Egyszerűbben, tömörebben, hitelesebben nem lehet Összegezni a változás tényét, mint itt, és így e gyerekítélettel. Hogy mi volt Marci útja a csodától a valóságig, az álomtól az ítélő realitásig, azt most látjuk: a dollár mindent elintéző gőgjével szemben. Marci a szocializmus er kölcsi nagyságává magasodhat! A fiú, a gyermek előtt apja feleletképpen és ünnepélyesen múlttá avatja a szegénység szenny- és poftermő életét: „Én ezen túl gyermekeimre kezet nem emelek.” És ez a szembekerülés, ez a dollárral való szembesítés, nem tendenciaerőszakolás, de, szerves, belülről fakadó és fokozato san érlelődő végeredmény. Itt a tényleges életvalóság tiszta tükre, Marci, jelenti a tendenciát. Ügyis mondhatnék: a realizmusnak van itt félreérthetetlen monda nivalója, kiküszöbölhetetlen tanulsága, tendenciája: igazsága! Marci igazát az élet táplálja: a szegénység iskolája, az a felismerése, hogy nem igaz, „hogy a szegénység nem szégyen”. A szegénység a társadalom legnagyobb szégyene, maga az erkölcsi lehetetlenség. Marcink kézzel, lábbal, szívvel, aggyal küzd el lene. Igaza realitásának épp azért lába van, keze, agya és szíve: emberséggé ért embervolta csak így lőhet fejlődőképes, ítéletképes és ítéletjogosult. Szabó Béla jó regényt írt, mert azt adta, ami a lényege. A „légy hű önmagad hoz”: kikerülhetetlen művészi szabály! Ez a regénye illusztrálja a legjobban a „Mint szemünk fényét” törvényesen bekövetkezett fiaskóját. Ahol Szabó ede mében van, ott jót alkot. Ez az éhséggel, szegényszaggal, anyaszeretettel kitöltött puerilitás, Szabó legigazabb önkifejezése és ezért hat zavarón minden más pró bálkozása. Itt vanigazán elemében, minden a saját levében fő, és ezért van oly nagy hitele és realitása mondanivalójának, mihelyt innen kikerül, olyan mint a partra vetett hal: idegen elemben kapkod levegő után. Ez a Szabó Bélát mindenekfölött jellemző sajátság nem egyedülálló irodalmi jelenség. A közelmúlt német irodalmában is volt ehhez hasonló példa. Georg Fink „Éhes vagyok” c. regénye, ez a vérrel és könnyel írt önvallomás, az anyag és a kifejezés egyazonosságában, példátlan világsikert aratott, mihelyt azonban Fink mással próbálkozott, a regény elszürkült és a mondanivaló visszhangtalan maradt. Marci, a csodakapus jó regény lett, mert az anyag, a téma Szabó Béla legsajátosabb adottsága. Szabó, az az irói fenomén, aki a szükségből csinált erényt, de ez az erény ugyanakkor kérlelhetetlenül megvonja művészete határát is. Ki tud-e törni és hogyan? Ettől függ minden. Adottsága egyformán erény és teher tétel. Itt, ez ifjúsági regényben, az adottság pozitív értelmet és kifejezést kapott. A regény megejt, de itt-ott mégis megzavar: a kiéretlenség jegyei néhány helyen még felemásságot eredményeznek: a puerilitás azonos alkalmazása visszaüt és megbosszulja magát. A határok korlátokká merednek, az adottsági erény írói ve szélyt rejt magában. Szabó Béla így,,ilyen módon még megírhatja azt, ami ez adottság betetőzése és kifejezése lehet, a nagy proletár-anyaregényt, amit tőle várunk, de aztán? Szabó Béla elsősorban adottsági író. Ha ennél több lehetne, ha eltalálná az új hangfekvést, nagy íróink sorát gazdagíthatná. Ehhez elsősorban nagy műfegye lem kell és nagy kultúralapozottság. Ezek nélkül, a teljes írói kifejezéstől elütve, a tartalom és forma, az élmény és mondanivaló maradéktalanságát nem érheti el. Marci, a csodakapus az adottsági író realizmusát dicséri. Amit így adott: tel jességben adta és ezzel kimerítette a regény műfaji követelményét, ami nagy szó! Egy regényt dicsértünk és ha a dicséreten kívül, és talán látszatra, szorosan ide nem tartozón, Szabó Béla írói jövőjéért is szorongtunk, akkor ezzel csak nagyra becsülésünket fejeztük ki, mert Szabó Béla múltja és jövője, műve és írása nem lehet előttünk semmiképpen sem közömbös. Marci, a csodakapus bizonyítja, mely erényeivel és tehertételeivel együtt mindenképpen a szlovákiai magyar irodalom egyik legeredetibb regénye marad!
