Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - Arany György: Karlovy Vary magyar vendégei
élhetett meg, hogy eljövend az idő, amikor a magyar panaszt előtt is megnyílik az út, hogy a maga gazdája lehessen az ősi rögön és egyenlő joga legyen a művelődéshez és érvényesüléshez. 1932-ben bizonyos szkepticizmussal állí tott be a rendelőmbe, beteg májával és há borgó epéjével, de a második és harmadik hétien már hitt a források gyógyhatásában és lapjában, a Magyar Hírlapban, annak a vasárnapi számaiba, hetenként írott cik keiben Karlovy Varyval foglalkozott és be bizonyította, hogy az itteni források jobban öblítik ki a „szögedi halpaprikástól és disz nópörkölttől“ elrontott gyomrot, mint a Szeged környékén használt „Sárgarépakivo nat!“ Három éven át minden évben elláto gatott Károly-fürdőbe, annak ellenére, hogy — amint említette — a magyar írónak, még hozzá haladószelleműnek, vékony volt a bugyeliárisa. Még öreg barátját, Balla bá-_ csit, a szegedi újságírók nesztorát is ma gával hozta, pedig bizony Feri bátyánk nem szimpatizált a „némettel!“ Az egyedüli élő nyelv, amit beszélt, a magyar volt, habár latinul és görögül tökéletesen értett. Any- nyira hitt az itteni források gyógyító ere jében, hogy amikor 56-ik életévének a kü szöbén gyilkos kór megtámadta és a szege di klinikán Rusznyák professzor a próba műtét után szomorúan visszavarratta ha sát, Feri bátyám sürgette, hogy mielőbb Karlovy Varyöa utazhasson, ahol az ő ma gyar doktora (akit írásaiban állandóan „ki pellengérezett“) majd az első vizsgálatnál „megböki“ a máját, ami mindig megna gyobbodott a jövetelkor (!), de elutazás előtt mindig „megkisebbedik.“ Hosszú or vosi működésemnek még ma is tragikus emléke ez az utolsó négyhetes ittléte, ami kor szegény halálraítélt barátom kezdetben hitt különféle Ígéreteimben és kibeszéléseimben. Még nekem, a sok vihart megélt orvosnak is palástolnom kellett megrendülésemet, hogy meg ne lássa szemeim szögletében kicsurranó könnyeimet, amikor a 3-ik hét elején ezzel állított be rendelőmbe: „Hát bizony, Gyuri öcsém, nem várom be a ne gyedik hetet és nem állok fel újból a mér legedre, hogy ne kelljen hazudoznod, hogy nem fogytam! Még ma hazautazom, hogy megláthassam még unokáimat! Tudod, nem akarom, hogy idegen földbe ássák csontjai mat és rákerüljön a károlyfürdői sírfelirat1“ Híres íróvendége volt Karlovy Varynak sok esztendőn áf Molnár Ferenc, aki két évvel ezelőtt fejezte be földi életét idegen ben. Működéséről, írói mivoltáról, megoszol hatnak a vélemények. Egy tagadhatatlan! Ifjú korában megírt ifjúsági regénye, A Pál utcai fiúk még ma is megdobogtatja min den ifjú szívét! Ha feltűnt a kutaknál töm zsi alakja, hófehér hajú markáns feje, min denki utánafordult. Sziporkázó szelleme és éles megfigyeloképessége azon barátainak, akiket megtűrt „kávéházi törzsasztala“ mel lett, ahol néha magamnak is, mint orvosnak alkalmam volt helyet foglalnom, örök élmé nyek maradnak. Hadd említsek itt meg egy ilyen kis jelentéktelen, de molnárferenci szellemi sziporkát: Mennyit fogyott mester e héten ? ? Egy nadrágnyit! Én: Hogy, hogy ? Hát a gőzfürdőben mindig mérem maga mat, 90 dekát fogytam’ Ugyanakkor meg mértem a nadrágomat, épp 90 dekát nyom! DR. ARANY GYÖRGY
