Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - Vajda József: Lakodalom van a mi utcánkban
{a menyasszony búcsúztatása) Mielőtt elvinném e ház virágszálát, elmondom röviden az ő búcsuzását. Ő nem fojthatja el síró zokogását azért mondom én el szíve óhajtását“. A vőfély a szülőktől, testvérektől és a szomszédoktól búcsúztatja a menyasszonyt. Utána megindul a lakodalmas menet zene kísérettel az esküvőre. Az esküvőre a vő fély vezeti a menyasszonyt, csak esküvő után van joga a vőlegénynek arra, hogy párját vezesse. Az új házaspárok beköszön tése már vidámabb hangulatban történik: „ .. . ó szép családotok új beoltott ága, ápoljátok híven, hogy legyen virága. Nosza most, felpengjen a cimbalom, ezután kezdődik a lakodalom. Akad itt mindenkinek párja, vacsoráig ki-ki jókedvében járja“. Szól is a muzsika, ropják a csárdást. Nincs belépőjegy a lakodalomba, csak egy Mindenki a vacsora és a beköszöntő után van, nem akarunk a nótához kommentárt fűzni. A vacsorától éjfélig már csak tánc és nó ta van. Nincs olyan vendég, aki ne forgat ná meg a szép menyasszonyt és a csinos koszorúslányokat. Éjfélkor ismét a vőfélyé a szó és kezdő dik a hosszadalmas, hagyományos szokás, a koszorú levétel, a menyasszony-búcsúzta tás, a menyecske-tánc és még más mókás szokások is, melyek közül talán legszebb az uj menyecske beköszöntője: „ ... ím, itt áll előttünk a menyasszony, hogy menyecske fejjel először mulasson, és az ajándékból új cipőt varrasson. Mindenifi táncoljon vele egy kurtát, de el ne tapossa a cipője sarkát. Én kezdem a táncot, a többi meg ráér, addig menjen hatosért, garasért! Húzd rá cigány az új házaspárért!“ így ment ez aztán reggelig. VAJDA JÓZSEF Az esküvő után reggelig ropták a táncot szál virág, egy aranyos rozmaring a jelképe annak, hogy ez a vendég hivatalos a lako dalomba. A menyasszony hol kint táncol, hol benn" mosolyog választott párjára, Jobbágy Jó zsefre. Mindenkihez van egy kedves szava, kínál, táncra hív, betessékel, daloltat, vagy ha arról van szó, borral kínál és az egész házat beragyogja jókedvének sugára. Sok hagyományos verset, köszöntőt mond még a vőfély, melyeknek soraira bizony itt- ott már ráragadtak a régi naptárak strófái, de maradt bennük még az ízes szálkái ver sekből is. Ilyen a borköszöntő egy pár sora is: Csúszik a jó szálkái bor és talán azért is oly jó egészségesek, mert mindig egymás éltetésére, egészségére isznak. Jól teszik, hiszen mértékkel fogyasztva bizony világos ságot derít az elmében. Ezt bizonyítja a Noé bordaluk is, amelyet a fiatalok már nem igen ismernek: A menyasszony beköszöntése, megérkezik az esküvőről „ ... Vaskapával kapáltatott, hegyről völgybe lehordatott, egy szűk lyukon a tölgyfába töltetett, engem meg a sárba fektetett. Bor! Miért tetted ezt velem? hogy így megháborgattad elmémet. Most már én is úgy bánok veled, mint katona a szolgájával: regula, rixum, mars az áristomba!" „Szól az isten, kedves fiam Noé, hát az óbort kóstolnánk meg, jó-e? Kurjant Noé tirarirorn Sári, kezdek tőle három istent látni. Kezdek tőle három istent látni".
