Fáklya, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 11. szám - Vajda József: Lakodalom van a mi utcánkban
lakodalom van ami utcánkban Az őszi nap sugaraitól szinte megszépült ez ipolyvölgyi Szalka széles főutcája. Előt tünk szép népviseletbe öltözött fiatal lány megy, büszkén, szoknyáját libegtetve. Meg szólítjuk, s megkérjük, engedje meg, hegy lefényképezzük. Szép barna arc fordul fe lénk és mosolyogva, kedvesen válaszol: — Miért ne engedném. A ruha érdekli magú kat? — Bevalljuk, igen. — Akkor meghívom magukat, jöjjenek el a lakodalmamra, me lyet hétfőn tartunk. Ott majd láthatnak sok szép népviseletet. A nevem Polák Mag da. itt lakunk a szélső házban. Megígérjük, elmegyünk. Egy csinos, talp raesett, kedves menyasszony meghívott a la kodalmára. Alig telt el pár nap, máris itt vagyunk a lakodalomban. Jönnek egymás után a vendégek és érdekesen keveredik a régi szo kás az újjal, mert vannak, akik hintón ér keznek, akik autóbuszon. Figyeljük az elő készületeket és a menyasszonyt, akinek mindenkihez van pár kedves szava. Keres sük a nagyszülőket. A nagyapa 85 éves, pi ros arcú, fehér bajuszú ember, szeméhez emelt, zsebkendővel törli könnyeit. — Miért búslakodik és sír, nagyapa ? — Nem bánatomban sírok én, fiam, ha nem örömömben, hogy elviszik a legkedve sebb virág szálunkat. Szerettük ezt a kis lányt —! A háznál mindenki a legszebb ünneplőben, mindenki mélyen meghatódva készülődik. Azt mondja, a nagyapa, — nagy dolog ez fiam az életben —! De valaki már kezdi a nótázást: „Régen volt, soká lesz Míg olyan babám lesz, Kinek a jobb karja Fejem vánkusa lesz“. Szól a vőfély és csendet zörget nádpál cájával az ajtóragasztón, ami jeladás arra, hogy kezdődik a menyasszony kikérése: ..£ házban jogom a szólítás, p.ngedelmet kérek, hogy legyen hallgatás. E házban szűnjék meg a suttogás, itt röviden folyik a búcsúztatás“. fa menyasszony nevében) „Én már több időt itt nem tölthetek, Jó szüleim és testvéreim, búcsúzom tőletek".
